Körünkbe számtalan élménnyel érkeznek a gyerekek minden egyes péntek délután. A nagy izgalomban sokszor elfelejtkezünk arról, hogy feltegyük egymásnak a kérdést: Hogy vagy? Milyen volt a napod? S ha fel is tesszük, gyakran csak kurta feleletet kapunk, ami valahogy úgy hangzik: Elment! Megvagyok. Vagy még rövidebben: Jól. Jó volt. Ez alkalommal azonban maradt idő arra, hogy ki-ki visszatekintsen a nap során történtekre, és kicsiny körünkben megossza emlékezetes pillanatait. A múzeumbogarak az életről, időfelfogásukról számos bölcs gondolatot osztottak meg egymással.
A foglalkozás elején az időmérés ősi eszközeiről: a napóráról, az athéni vízóráról, a homokóráról, valamint egy egészen különleges dologról, az antiküthérai szerkezetről láthattak ismeretterjesztő kisfilmet a résztvevők. Ezt követte egy rövid, ám elgondolkodtató szituációs játék Ágoston Eszter (Sztelly), Schmidtné Vinczi Réka és Tóth Kálmán eladásában. Michael Ende: Momo című meseregényének 6. fejezete elevenedett meg: Fusi úr és a szürke úr találkozásának meglehetősen időszerű kérdései kerültek a beszélgetés középpontjába. Ezt követően a görög mitológiából ismert alakokat: Kronoszt és Kairoszot idéztük fel. Az antikvitásban az elfolyó időt Kairosznak, a mérhetőt Kronosznak nevezték.
A késői római–görög mozaikokon Kronoszt hosszú, fehér szakállú, öreg, bölcs személyként ábrázolták, aki a zodiákuskereket forgatja. Kairoszt viszont meztelenül futó fiatalemberként, szárnyakkal a lábán (néha a hátán), homlokán előrenyúló göndör hajjal, hátul kopasz fejjel. A híres görög szobrász, Lüszipposz allegorikus szobrán Poszeidipposz verse olvasható róla:
Honnan és kitől származol? Sikyonból.
És a(z alkotód) neve? Lysippos.
És ki vagy te? Az idő, aki mindent lehagy.
Miért állsz lábujjhegyen? Én örök futó vagyok.
És miért vannak szárnyak a lábaidon? A széllel repülök.
És miért tartasz borotvát a jobb kezedben? Jelként az embereknek, hogy minden élnél élesebb vagyok.
És miért lóg hajad az arcodba? Hogy a velem találkozó megragadhasson.
És az Ég nevében, miért kopasz a fejed hátul? Mert senki, akit egyszer lehagytam, nem foghat meg hátulról, akármilyen fájdalmasan szeretne is.
Miért formált meg téged a művész? A te kedvedért, idegen, és tanulságként állított engem ide.
(A versrészlet forrása Wikipedia - Kairosz)
E heti találkozónk során Márk barátunk az időutazásról tartott izgalmas kiselőadást, bemutatva saját elméletét, végezetül pedig régészeti kronológiai játékra is jutott az időből, Tóth Kálmán vezetésével. Az emberiség történelmének néhány emléke a neolitikumtól napjainkig – egy asztalon! Jó volt így látni, jó volt tudni, hogy valamennyien nyomot hagyunk a világban.
Sztelly