A túra elindul (fotó: Urbán László)
Ezen a napon természetjáróink két túrát szerveztek a KÅ‘szegi-hegységben: egy 24 km-es Forrás túrát, amelyet Süle Antal vezetett és az Urbán László által vezetett Trianoni emléktúrát. A kÅ‘szegi vasútállomásról nagy létszámú csoport indult az utóbbira, a KÅ‘szegen csatlakozókkal együtt 47 fÅ‘ vett részt az emléktúrán.
Az útvonalunk az állomástól a Szabó-hegy alá vezetett, ahol a felsÅ‘ Panoráma körúton a Szabó-hegy odalában haladtunk. Itt már nagy örömünkre igazi téli tájban, havas úton sétáltunk tovább a Kincs büfé melletti pihenÅ‘hely irányába. ElsÅ‘ megállónkat ide terveztük, ahol tízóraiztunk, és a szükséges jelenléti íveket is aláírtuk. PihenÅ‘nk után tovább haladva a parkoló autók mellett elértük az Országos Kéktúra vonalát, ahol rövid szakasz megtétele után jobbra fordultunk – az erdÅ‘ben megközelítve az osztrák-magyar államhatárt. A határkÅ‘tÅ‘l 5 méterre található a Saint Germain-kereszt, amelyet az osztrákok állítottak fel a kÅ‘szegi, 1936-ban felállított beton trianoni emlékkereszt után. Itt elkészítettük a csoportképet, majd egy kis történelmi áttekintés következett az itteni határmozgásokról.
Az elsÅ‘ világháború elÅ‘tt a környéken lévÅ‘ falvaknak: Rendeknek (Liebing), RÅ‘tfalvának (Rattersdorf), Hámortónak (Hammerteich) és Lékának (Lockenhaus) összesen 2381 németajkú lakosa volt, és csupán 124 magyar. A háború elvesztése után 1919-ben ideiglenesen Ausztriához rendelték e falvakat, de nem határozták meg a határ pontos helyét. A trianoni békeszerzÅ‘dés 1920-ban ezt a négy községet a Magyar Királysághoz csatolta, és a pontosítást a Határmegállapító Bizottságra bízta. A magyarok rámutattak arra, hogy ezek a falvak szoros kapcsolatban állnak KÅ‘szeg városával. Ezt az álláspontot erÅ‘síteni kívánva hivatkoztak az Eszterházy-birtok kettévágásának elkerülésére, ugyanis Léka környéke Eszterházy-birtok volt, amelyet az Eszterházyak a magyar határokon belül szerettek volna tartani. Az osztrák fél legfÅ‘bb indoka az volt, hogy a felmérések alapján a négy falu lakossága Ausztriához kíván tartozni.
A vitát a genfi Népszövetség Tanácsa elé terjesztették, amely 1922. szeptember 19-én úgy döntött, hogy a Magyarország által igényelt, de túlnyomórészt németajkú Léka, Hámortó és a RÅ‘tfalvától mintegy 35 km-re, délre fekvÅ‘ Lovászad (Luising) községeket Ausztriához kell rendelni. RÅ‘tfalva és Rendek viszont Magyarországé legyen. Történt ez annak ellenére, hogy az itteni németajkú többség 1921-ben népszavazáson kifejezte vágyát, hogy Ausztriához tartozzon. Ausztria elégedetlen volt a döntéssel, területcserét javasolt: a két említett községért cserébe Olmód és Szentpéterfa falvakat átengedik Magyarországnak. Ezt a megoldást az utóbbi két, horvát nemzetiségű falu lelkesen üdvözölte. A határok véglegesítése Párizsban történt 1923. január 27-én.
HatárkÅ‘ mögött a kereszt (fotó: Urbán László)
A megemlékezés után utunkat folytattuk az Országos Kéktúra vonalán a Pintér-tetÅ‘ irányába. Talpunk alatt ropogott a hó, vidáman beszélgettünk. A tetÅ‘nél gyönyörű panorámában volt részünk, a távolban a Rax és Schneeberg havas vonulatai látszottak a tiszta idÅ‘ben. Igaz, felettünk már felhÅ‘s volt, de az osztrák hegyek még napfényben fürödtek. A táj fotózásra csábított mindenkit.
A Pintér-tetÅ‘rÅ‘l leereszkedve bizony nagy szükségünk volt a túrabotra, mert a megfagyott havon kellett közlekednünk. Útunk a Kálvária templom felett lévÅ‘ Trianoni kereszthez vezetett.
A kÅ‘szegi Trianoni kereszt történetét a kozterkep.hu cikke alapján így foglalhatjuk össze:
Valaha „Vörös kÅ‘fejtÅ‘nek” hívták ezt a helyet, ahol Chernel Kálmán 1882-ben kÅ‘padot állított. Nem sokkal késÅ‘bb az akkori polgármester további padok elhelyezését rendelte el.
A hegyoldal 1936-ban politikai szerepet kapott, amikor a trianoni békeszerzÅ‘dés mementójaként vasbeton keresztet építettek rá. A hármas halomra illesztett, mintegy 8 méteres emlékmű terve már 1932-ben elkészült, akkor a török ostrom 400. évfordulóján még a városban szándékozták elhelyezni. Gyöngyös Endre, KÅ‘szeg város aljegyzÅ‘je, késÅ‘bbi polgármestere szemelte ki helyszínnek, tekintettel arra, hogy innen az emlékmű az elcsatolt területekre néz, illetve onnan is jól látható. (…) A Trianoni keresztre késÅ‘bb, innen nem messze az osztrák oldalon, a Saint-germain-kereszt építésével „válaszoltak”. 1945 után a szigorúan Å‘rzött határrészhez tartozott, sokáig csak a határÅ‘rök közelíthették meg. 1989 után vált újra teljesen szabadon látogathatóvá. 1993-ban felújították, emléktáblával látták el, emlékezve a vasfüggöny idÅ‘szakára.
A kereszt mögé, a sziklafal tetejére nemrég egy fa kilátót építettek, ahonnan látszik RÅ‘tfalva és a távolban az Alpok vonulata.
A Kálváriánál tartott rövid megálló után, elhagyva a havas tájat, még egy utolsó erÅ‘próba volt hátra: leereszkedni a meredek szakaszon KÅ‘szeg városába, ahol a túránk véget ért.
Urbán László