A "Rongyosok" emlékműve előtt - fotó: Urbán László
Tallózva a 2021-es év 57 szervezett gyalogos túrái között, négyet választottam az őszi időszakból, hogy történetüket megosszam az olvasóval.
Szeptember 4. Sopron, Trianon-emléktúra
Ezt a túrát Sopron térségébe, többek között a trianoni megemlékezések keretében szerveztük. Reggel Sopronba utaztunk 42 természetkedvelő társunkkal. Az állomástól gyalog vágtunk neki az útnak. Első sétánk némi kaptatóval a Sörház-dombi kilátóhoz vezetett. A kilátóról lepillantottunk a városra, majd rövid szusszanás után a Princz-pihenő mellett elhaladva a Deák-kúthoz érkeztünk. A kútnál formaruhás diákok csoportosultak, akik akkor pótolták a május végi, járvány miatt elmaradt ballagásukat. A hely történetéról pár mondatot szeretnék leírni:
„1827-ben a líceumi ifjúság az erősödő nemzeti érzés ápolására egyesületet alapított Deákkúti Vármegye néven, amely elnevezését jelképesen a forrásról kapta. 1918-ban megalakult a Líceumi Diákszövetség, amely a Városszépítő Egyesülettel közösen 1922-ben felújította a kutat és környékét. A forrás fölé védőfalat építettek, az elmocsarasodott területet kitisztították, a vizet elvezették. A forrás fölé faragott követ állítottak a következő felirattal: Deákkút! Légy forrása soká ártatlan örömnek!”
A hely kiválóan alkalmas a mai kor diákjai számára az elődökről való megemlékezésre. Innen tovább haladva a Ciklámen-tanösvényen felértünk a Kalandpark melletti pihenőhöz. Egy kis lazítás után elindultunk a trianoni emlékezések helyszíneihez.
Először a Rongyos Gárda emlékhelyénél álltunk meg.
„Rongyos Gárdának hívták a maroknyi fegyverest, akiknek múlhatatlan érdeme, hogy 1921-ben megállították az osztrák csendőröket Ágfalvánál. Sopron átadása meghiúsult, « a rongyosok » második ágfalvi ütközete vezetett a velencei tárgyalásokhoz, majd a későbbi soproni népszavazáshoz. Magánkezdeményezés alapján régi hallgatók, mai erdészek elkészíttették a rongyosok szobrát. Az emlékmű az 1921-es népszavazás 80-dik évfordulója alkalmából lett felavatva.”
A rövid történelmi megemlékezés után csapatunkról csoportképet készítettünk, majd a szomszédos Trianoni emlékparkba látogattunk el, amelyet a békediktátum 100. évfordulóján, 2020. június 4-én avattak fel. Az emlékpark Nagy-Magyarországot ábrázolja; az elcsatolt részeket piros, a mai Magyarország területét zöld, a területek között futó sétautakat pedig fehér kövekkel burkolták. A mai Magyarországot ábrázoló részben kőből rakott hármashalom található, fából készült kettős kereszttel. Újabb rövid megemlékezés, majd újabb csoportkép.
Búcsút véve a történelmi helyszínektől, a Kajla-ösvényen felmentünk a Károly-kilátóhoz, ahol megebédeltünk a hátizsákunkban hozott elemózsiánkból, de egy kávé vagy pohár sör is lefolyt a torkunkon a kilátó melletti büfében. Ez sokunknak alkalmat adott a fa épületben egy rövid erdészeti kiállítás megtekintésére. Következő állomásunk a Daloskőnél volt, majd észak felé fordulva visszaindultunk. Páran a Lővér Hotel előtt buszra szálltak, de a többség gyalog indult vissza a vasútállomásra.
Szeptember 18. Nagycenk, Kópháza
Széchenyi Béla mauzóleuma - fotó: Urbán László
A reggel 7 órakor induló soproni vonattal Nagycenkre utaztunk. Vendégekkel együtt 38-an indultunk útnak. Az égbolt felhős volt, de szerencsénkre a nap folyamán az eső elkerült minket. Az állomásról elindulva a község közepén, a Szent István királyról elnevezett templom melletti Széchenyi tér parkjában időztünk egy keveset, ahol Széchenyi István szobra közelében egy csonka Nagyasszonyunk-szobor is található. Majd a felújítás alatt álló Széchenyi-kastély kerítése mellett elhaladva, a nagycenki múzeumvasút felé vettük az irányt. Itt aztán körbejártuk a közlekedési parkot, nosztalgiáztunk egy kicsit, és a nagycenki hársfasoron folytattuk utunkat.
„A nagycenki Széchenyi kastély bejáratával szemben indul a 20 méter széles, 2600 méter hosszú kettős hársfasor, aminek a ma átlagosan 16 méter magas fáit Széchenyi Antal gróf és felesége, Barkóczy Zsuzsanna kezdte ültetni 1754-ben.
Az eredetileg lovaglóútként használt fasor eredetileg 645 kislevelű hársból állt. Mára ebből a számból kevés maradt, sok tönkrement, illetve vissza kellett vágni. A fasort kettévágó vasútvonal a Fertőrákos felé közlekedő vasútvonal vágja ketté. A sor végén Széchenyi Béla feleségének, Erdődy Hannának a síremléke áll.
Erdődy Hanna, aki második lányuk születésekor – alig több mint 2 évvel a házasságuk után – gyermekágyi lázban halt meg, halála előtt azt kérte férjétől, hogy ne a mauzóleumba, hanem a hársfasor végére temessék el, ahova sokszor kilovagolt. Ennek a kérésnek tett eleget Széchenyi Béla gróf, és felkérte Kundmann Károly bécsi szobrászt a síremlék megalkotására. A szarkofág vörös svédgránitból készült, és az elhunyt feleség bronzmedalionjával, valamint a hitet, a reményt és a szeretetet jelképező domborművekkel díszítették. A síremléket 34 kaukázusi fenyő veszi körül, amelyeknek magvait a gyászoló férj hozta haza ázsiai útjairól. Széchenyi Bélát, a világutazó grófot, 46 évi özvegység után, 1918-ban temették szeretett hitvese mellé.”
A síremléket kőpadok veszik körül, és kerítés övezi. Pihenőnket itt tartottuk meg.
Következő állomásunk a fertőbozi Gloriette-kilátó volt, ahonnan rálátás nyílik a Fertő tó nádassal borított világára. A kilátót Széchényi Ferenc gróf építtette József nádor tiszteletére, akivel több ízben is innen gyönyörködtek a már akkor is egyedi kilátásban. A klasszicista, kupolával zárt kilátó belső átmérője 3 méter, a falvastagság 50 cm. A keleti és a nyugati ajtónyílásban 2–2 oszlopot láthatunk, míg az északi bejáratot egy sima kőtok veszi körbe. A déli oldalon csak egy félköríves ablakot nyitottak. Rövid megálló után szőlőültetvények között lépkedtünk Sopronkövesd irányába. Némelyik parcellán éppen szüreteltek. A kópházi vasútállomásra negyedóra várakozás után meg is érkezett a Szombathely felé vivő vonat.
2021. október 10. Könnyű túra Gencsapáti térségében
Már több alkalommal jártunk a gencsapáti Szentkútnál, de ezen alkalommal egy kis csavart terveztem az útvonalba, mert a perenyei horgásztó felé még nem jártam.
A 8:06-kor Kőszeg felé induló vonatnál találkoztunk a szombathelyi vasútállomáson. Gencsapáti-felső vasútállomásnál szálltunk le, és először a Gyöngyös és a Perint elágazását kerestük meg. A kalandosabb túra érdekében az elágazást embermagasságú növényzettel borított ösvényen közelítettük meg. Alacsony vízállással találkoztunk, így száraz lábbal át lehetett menni a gáton. Perenye felé vettük az irányt, egy kis erdőn haladtunk keresztül, majd felkerestük a perenyei horgásztavat. A tó melletti úton sétáltunk Perenye község irányába. A horgászstégeken itt-ott pecásokat is láttunk. Perenyén keresztül a dombok alján értünk el a szentkúti kápolnához. Itt letelepedtünk, tízóraiztunk, majd visszamentünk Gencsapátiba, és Herény városrészben fejeztük be a túrát.
2021. november 11. Tömörd, Csepreg
A Chernel-Jármy-Lukáts-Homér-Jencs-kastély - fotó: Urbán László
Az éves túratervben nem szerepelt ez a kirándulás, de gondolva azokra, akik nem akartak a kéktúra vonalán 20 kilométert gyalogolni, úgy láttam jónak, hogy egy rövidebb túrával Tömörd és Csepreg térségében található érdekességeket látogatunk meg.
Utunk első állomása Tömörd volt, ahol akad pár nevezetesség. Az egyik a Szent Ilonáról elnevezett templom, amelyet a korábbi, lerombolt templomok helyén a 17. században emeltek barokk stílusban. A főoltár Szent Ilonát ábrázolja, a templom oldalában találhatók a község határában elhunyt Szent Félix ereklyéi, amelyeket a Vatikánból hoztak ide.
A községben még megtekinthető két kastély is, mindkettő a Chernel-család tulajdonában állt.
Az első kastélyt, amit felkerestünk, Chernel György építtette klasszicista stílusban, 1809-ben. A 2. világháborút követően a kastélyban lakásokat, majd 1962-ben kultúrházat alakítottak ki, később egy keramikus házaspár lakott itt, Fehér László és felesége. 2019-ben új tulajdonosa lett, aki teljes egészében elkezdte felújítani. Felújítások azóta is folynak. Parkja a kastéllyal egyidős. Mi bekukkantottunk az épületbe: érdekes volt látni a lecsupaszított falakat, az emeleti szint padlóját, ahonnan lehordták a padló szint feltöltését, és látszott az alsó szint plafonjának boltíves szerkezete. A kastélynak hivatalosan nagyon hosszú neve van: Chernel-Jármy-Lukáts-Homér-Jencs-kastély.
Innen nem messze az országút mellett található a Chernel-kiskastély. A kúriát Chernel György táblabíró építtette 1780 körül, klasszicizáló – későbarokk stílusban, halálát követően pedig fia, Chernel Antal örökölte. Az 1945-ös államosításig a család tulajdonát képezte, és lakóházként használták egészen 1990-ig, majd magántulajdonba került, és jelenleg üres. Parkja összefügg a Chernel-kastély parkjával. 2017-ben részleges felújításra került sor, azóta is üresen áll, nem látogatható.
Borús időben indultunk Csepreg irányába. Az erdei utakon haladva egy kulcsosház mellett közös fotót készítettünk, majd később egy faházikó melletti pihenőhelyen tízóraiztunk. Következő állomásunk a Bene-hegyi horgásztó volt. A tó előtti elágazásnál Szent Orbán szobra egy kis tető alatt őrködik, és a környék szőlőültetvényeit vigyázza. A Bene-hegyi tavat elhagyva, ami ez idő tájt a borús időben igen szomorú látványt nyújtott, déli irányban a Boldogasszony-tavat céloztuk meg. Útközben felkerestük a Sajbók-forrást, ahonnan nemigen csörgedezett a víz. A szőlőültetvények között egy vicces időjárás-jelzőfát is találtunk. Hamarosan elérkeztük a Nagyboldogasszony-tóhoz, amelynek északi partjánál haladtunk el a nádasok mellett. Mindkét tavat ugyanaz a patak táplálja, ugyanis mesterséges tavakról van szó, ahol halgazdálkodás folyik. A tótól Csepreg felé vettük utunkat, a Boldogasszony-kápolnába is bekukkantottunk, ahol éppen takarítottak. Csepreg határában megálltunk a vasúti emlékhely mellett, majd a Szombathely felé induló buszok megállójánál fejeztük be a kirándulást.
Urbán László