A köztársaság kori Rómát még szerény életmód jellemezte (sovány reggeli és 3–4 óra körüli estebéd), a császárság idején a dúsgazdagok körében viszont elharapózott a mértéktelenség – tudták meg Rékától a klubtagok. Az átlag római polgárok reggelijét az úgynevezett ientaculumot vízzel, mézzel vegyített bor vagy szÅ‘lÅ‘lébe, mustba áztatott kenyér és pár szem olajbogyó adta. Majd még dél elÅ‘tt elfogyasztották a prandiumot, ami az elÅ‘zÅ‘ napi estebédrÅ‘l maradt étkeket jelentette. A sziesztát és a napi munka befejezését követÅ‘en a család frissen, megmosakodva ült a fÅ‘étkezésnek számító cenához, vagyis az estebédhez, ami aztán elég hosszan, akár két-három órán keresztül is eltartott.
A szegényebb rétegek alapvetÅ‘ étke a köles- és a tönkölykása volt. Különféle fÅ‘zelékek, zöldségfélék keverékét is elÅ‘szeretettel fogyasztották (pl. cékla, káposzta, fehérrépa, sóska). Ezeket erÅ‘sen fűszerezték édesköménnyel, mustármaggal, fokhagymával. Néha halat, ritkábban kenyeret, hurkát, kolbászt fogyasztottak, de a marha- vagy a disznóhús egyébként is ritkaság számba ment, nagy luxusnak számított. Helyette tésztákat, lángost ettek. A tehetÅ‘sebb rétegek mértéktelen lakomákat tartottak. Elhíresült Lucius Licinius Lucullus, a híres hadvezér és politikus életmódja, aki presztízsét a minél bÅ‘ségesebb, ínyenc lakomák szervezésében kívánta megmutatni.
Ritkán, de elÅ‘fordult, hogy a császár vendégül látta a köznépet (plebs). Egy alkalommal például Caesar 260 ezer embert vendégelt meg, és igazán kitett magáért: 25 ezer asztal roskadozott az legkülönfélébb ételektÅ‘l. A legdrágább falernumi bort szolgálták fel, amellyel a nép leöblíthette a tengeri halakat, osztrigát, fenyÅ‘rigót, Å‘z- és vaddisznó szeleteket, szárnyas- és osztriga pástétomot. A történetírók csúnyán megbélyegezték a nép falánkságát.
Az elÅ‘adás során hallhattunk az egyetlen, kéziratos formában fennmaradt, római kori recepteket tartalmazó szakácskönyvrÅ‘l is. A receptek eredetét az 1. században élt Marcus Gavius Apiciusnak tulajdonítják. Róma szerte híres volt lakomáiról és arról, hogy hatalmas összegeket áldozott a gasztronómia oltárán, mert elÅ‘szeretettel készített különleges ételeket. Úgy tartják, hogy szenvedélye okozhatta halálát. Miután eltékozolta vagyonát és már „csak” 10 millió sestertiusa maradt, úgy vélte, ebbÅ‘l képtelen folytatni korábbi életvitelét, kiürítette a méregpoharat. Kötete másolás útján terjedt és bÅ‘vült is további római császárokról vagy hírességekrÅ‘l elnevezett receptekkel (pl. Celsinus, Vitellius, Commodus).
A délután fennmaradó részében háromfogásos menüt készíthettek el (felnÅ‘tt felügyelet mellett) a gyerekek, majd meg is kóstolhatták. (A receptet a cikk alatt találjátok, próbáljátok ki!) Két falat mézes-diós fűszeres datolya vagy olívabogyó elfogyasztása közben pedig Kami kiállítást rögtönzött római kori tálak, tányérok, ivóedények, lepénysütÅ‘ és amfora műtárgymásolataiból. Mondani sem kell, hogy ilyen jó hangulatban pillanatok alatt elröppent az idÅ‘.
Sztelly