9 diákból és 2 felnÅ‘ttbÅ‘l álló önkéntes csapattal kezdtünk a munkával vegyes szórakozásba, amelynek során több mint 300 tárgyat sikerült nyilvántartásba vennünk.
A tábor hagyományos módon a szombathelyi vasútállomástól indult, ahonnan a biciklikkel együtt vonattal utaztunk Celldömölkre. Onnan aztán saját járműveinken kerekeztünk Kemenesmagasiba. A cél a szállásunk, a község általános iskolája volt. Az intézmény igazgatója, Halász Ferenc – aki egyébként a Kemenesmagasi Kulturális és HagyományÅ‘rzÅ‘ Egyesület elnöke is – segített a berendezkedésben, majd elvezetett minket a tájházhoz, ahol azonnal munkába is fogtunk. Berendeztük a fotóműtermet, üzembe helyeztük a számítógépet, megszerveztük a munkamenetet, majd az elsÅ‘ tárgyakat máris leporoltuk. A vas és egyéb fém résszel rendelkezÅ‘ darabokat lekezeltük, fényképeztünk, mértünk, leltárba vettünk. Az elmélyült folyamatot csak egy gyors ebéd szakította félbe. Egészen késÅ‘ délutánig szorgoskodtunk a kiállításnál, közben pedig elbeszélgettünk az egyesület egyik kedves tagjával, Vali nénivel, aki érdekes történeteket mesélt a tájház létrejöttérÅ‘l és a régiségek eredetérÅ‘l.
A második nap délelÅ‘ttjét szintén szorgos munkával töltöttük, majd ebéd után felkerekedtünk elsÅ‘ helyi biciklis túránkra. Az út során ismételten lehetÅ‘ségünk nyílt a környezÅ‘ vidék különleges értékeinek megismerésére, hiszen elsÅ‘ megállónk a Ság hegy lábánál található Kemenes Vulkán Park volt. A múzeumban rengeteg elkápráztató információt tudhattunk meg a hajdani tűzhányóról és szerte a világban magasodó, kisebb-nagyobb társairól. Túránk második állomása Mesteri termálfürdÅ‘je volt, ahol sokan éltek a strandolás adta hűsítÅ‘ lehetÅ‘ségekkel. Vacsoránkat „otthon”, a tájháznál fogyasztottuk, és innentÅ‘l minden nap legutolsó programként a csillagnézés szerepelt a naptárunkban. Végül már szinte százszázalékos pontossággal meg tudtuk állapítani, hogy a felettünk elhaladó kérdéses fényforrás vajon csillag, repülÅ‘, műhold vagy netán E.T-k által használt közlekedÅ‘eszköz-e.
A harmadik nap délelÅ‘ttjén ismét gÅ‘zerÅ‘vel folyt a restaurálás-fényképezés-dokumentálás. A vasalók egyértelműen közönségkedvencnek számítottak a régi újságokkal, kiadványokkal együtt. A zsomboroknak és a gondosan hímzett, horgolt textilszöveteknek viszont meg kellett verekedniük a színpadért. Az elköltött étkezés után ismét kerékpározni indultunk, ezúttal a Somlóra, hogy megnézzük a vár romjait, illetve a régrÅ‘l ismert Ede bácsit. Sajnos csak a terv egyik felét tudtuk megvalósítani, mert a meredek hegyoldalon magasodó présház ajtaját zárva találtuk. Természetesen kívül-belül bejártuk a várat, közben pedig érdekes történeteket hallhattunk a Kissomlyón járt IV. Béláról és a helyi bor királyi udvarokban való jelentÅ‘ségérÅ‘l. A visszafelé vezetÅ‘ úton a változatosság kedvéért lelkesen tárgyaltuk meg az újabb-régibb Star Wars filmeket és sorozatokat
A Kemenesmagasiban töltött utolsó teljes napunk elsÅ‘ felét a megszokott szorgoskodással töltöttük, amit a szobákba állandóan besomfordáló cica jelenléte tett felejthetetlenné. A barátkozó kedvű macsekot Zsombornak neveztünk el és lelkiismeretesen lefényképeztük egy mellé helyezett leltároscédulával. Elvégre Å‘ is, akárcsak a tájház valamennyi tárgylakója, az épülethez tartozik. Amikor a 310-es papírdarabkák utolsó társa is a gyűjtÅ‘edénybe került egy kovácsszerszám felírása után, gyors ebédet követÅ‘en elindultunk a tábor talán legkedveltebb helye, a Joó-tó felé, ahol a délutánt strandolással és labdázással töltöttük. A visszafelé vezetÅ‘ úton két régi szergényi ismerÅ‘st, Etelka nénit és Imre bácsit is sikerült elkapnunk, akik lelkesen mesélték a legújabb helyi szenzációkat. Esti programunk, a Vali néni által sütött remek langalló elfogyasztása után, a csillaghullás megfigyelése volt. Kollektíven több mint húsz hullócsillagot számoltunk meg.
A tábor zárónapján, miután sebesen megreggeliztünk és szendvicseket csomagoltunk, nekivágtunk a Szombathelyre vezetÅ‘ egész napos biciklizésnek. Útközben érintett állomásaink közé tartozott az ostffyasszonyfai hadifogolytemetÅ‘, a sárvári vár és az ott található helytörténeti és huszárkiállítások szemrevételezése után még egy jól megérdemelt fagyizás is belefért az idÅ‘nkbe. KésÅ‘ délután érkeztünk meg végállomásunkra, a Savaria Múzeumhoz, amelynek lépcsÅ‘irÅ‘l rengeteg szép emlékkel és tudással gazdagodva baktattunk le, hazafelé tartva.
Szalai Panni