Bent már várta a vendégeket dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész, múzeumigazgató. A csapat egy része vele tartott, míg másik fele Beával és Kamival egy sejtelmes középkori lakrészbe pillantott be. A szobában a legfeltűnÅ‘bb és legkényelmesebb tárgy a hatalmas baldachinos ágy volt. Nem voltak szekrények. Pótlásukra az ágy lábánál ott állt egy titokzatos kelengyés láda, amelybÅ‘l rövidesen nemesi, polgári, paraszti és gyermekruhák kerültek elÅ‘, és találták meg viselÅ‘jüket. A kevésbé tehetÅ‘s réteg maga készítette el ruházatát, a hozzávaló fonallal egyetemben – mesélte Kami. Erre utalt egy magányosan álló rokka az ablak elÅ‘tt. A falon egy orsóval a kezében ábrázolt Madonna-kép hatott ösztönzÅ‘en a rest fehérnépek számára. A konyha fűszernövényektÅ‘l illatozott. Az asztalon egy tálban fonalfestésre alkalmas termések pihentek. A fiúk figyelmét azonban, inkább az Å‘rlÅ‘kÅ‘ vonta magára, amelybÅ‘l egy tányérba liszt hullt alá. Tóth Kálmán röviden mesélt a berendezésekrÅ‘l. A falon megbúvó kép kapcsán felemlegette az 1716-os szombathelyi tűzvészt, amely gyermekjáték következtében tört ki.
A szobát elhagyva a kápolna felé vette az irányt a csapat. Itt a Nádasdy család egyik tagjának síremléke foglalta el a kiállítótér jelentÅ‘s részét, míg a falat „Biblia pauperum”-ként a szentek életébÅ‘l vett legendák díszítették. Az egyik freskó Szent György legendáját mintázta, alapjául a jáki templom régi oltárképe szolgált.
Zágorhidi Czigány Balázs kalauzolása során a vasvári sánc installációjához sétálva megtudhatták a táborozók, hogy a 8 km hosszú faszerkezetes építmény kapuját anyagától függetlenül „vaskapunak” nevezik. A sánc helyét az is indokolta, hogy Vasvárnál ért véget egykor a lakott terület, a sáncon túl már a gyepű húzódott. A bevezetÅ‘ után az Å‘rök és várvédÅ‘ katonák felszerelésével ismerkedtek a gyerekek. Magukra ölthették a nehézlovas páncélzatot, vagy a könnyebb, ám kevesebb védelmet nyújtó gyalogosok által viselt láncinget is. Az élményt fokozta, hogy ezután lehetÅ‘ségük volt kipróbálni a lúdtollat és a tintát valamint a viaszpecsételést, emlékül pedig egy saját kezűleg vert pénzérmét is hazavihettek.
Ebéd után dr. Kiss Gábor régész vezetésével felkeresték a vasvári temetÅ‘t, vagyis azt a helyet, ahol egykor az ispáni vár magasodott. Csodás kilátás nyílt az elterülÅ‘ tájra! Csakhogy a várból gyakorlatilag nem maradt fent semmi. Kiss Gábor elmondta, hogy az erÅ‘dítmény egyebek mellett vas és só raktározására szolgált. Mivel nem katonai erÅ‘dítménynek épült, így a törököknek sem okozott komoly gondot az elfoglalása. A vasvári káptalani levéltár annak köszönheti fennmaradását, hogy még idÅ‘ben Szombathelyre költöztették.
A sétát követÅ‘en a múzeumban folytatódott a vezetés. Sajnos a vonat indulásáig nem sok idÅ‘ maradt, így nem járhattuk be minden terét. Érdemes lesz visszalátogatni egy következÅ‘ alkalommal!