Akkor még a Kárpát-medence jelentÅ‘s részét dús erdÅ‘ségek hűsítették, ingoványos lápvidékek borították. Erdeink pompás vadakban, szárnyasokban bÅ‘velkedtek, vizeink halaktól hemzsegtek. Egészen másként kell hát elképzelnünk azt a világot, amelybe a Vasi Múzeumbarát Egylet és a Savaria Múzeum 20. alkalommal megrendezett régésztáborának 18 résztvevÅ‘je csöppent.
Naptárunkat 1495 nyaráig kell visszapergetni. Ez idÅ‘ tájt (1490–1516) II. Ulászló uralkodott Magyarországon és hasonló gondokkal kellett szembenéznie, mint nekünk az elmúlt másfél év során, ugyanis egy járvány, a rémséges pestis szedte áldozatait. A király, hogy a vészt elkerülje, elhagyni kényszerült budai székhelyét és vadászkörútra indult. Csákvártól Pozsonyig tartó körútjáról, amelynek során a püspöki mezÅ‘városban, Szombathelyen is megfordult, Antonio BonfinitÅ‘l értesülünk. Noha az útvonalvonal egyes állomásai ismertek, az út során történteket homály fedi. Ezzel már a fantáziának van dolga, jobban mondva leginkább munkatársunknak, az írói vénával megáldott Schmidtné Vinczi Rékának volt, aki izgalmas történetbe ágyazta Dobzse László utazását. Az irodalmi igényességű elbeszélést tudáselmélyítÅ‘ interaktív vetélkedÅ‘, ügyességi és kézműves feladatok szakították meg. A résztvevÅ‘k egy játék során megismerkedtek a korszak tárgyi hagyatékával és a középkori Magyarország faunájával, illetve jelentÅ‘s személyiségeivel – és nem utolsó sorban egymással is. Bevezetésként megtekintették a „Fejezetek a szombathelyi vár történetébÅ‘l” című filmsorozat elsÅ‘ részét.
A táborba ellátogatott a varjúmaszkos pestisdoktor, aki elindította útján a királyt és magát a történetbe ágyazott vetélkedÅ‘t. Az uralkodót követve a gyerekek „vadásztak”: néha-néha bakot lÅ‘ttek az állati ki-kicsodán, amit latin-magyar állatneves keresztrejtvény követett. Bekukkantottak egy takácsmester műhelyébe, ahol aztán fonóverseny kezdÅ‘dött. A legrövidebb, vagyis a legszorosabban font öv tulajdonosa nyerte a kört. Ebéd után a Járdányi Paulovics István Romkertben folytatódott a program. A táborozók Mártfai Márta jóvolátból elsajátíthatták az ostábla játék fortályait. (A játékszabályokat tartalmazó vetítés innen letölthetÅ‘.)
Úgy tartják, hogy Olmützben „ostábla játszása” közben ismerkedett meg II. Ulászló király és Beatrix királyné. S mert a szabályok megismerése nem mentesít a táblakészítés aprólékos munkálatai alól, a gyerekek egy csoportja Tóth Kálmán vezetésével hozzálátott saját ostábláinak elkészítéséhez. Ezalatt a többiek szíjgyártónak álltak, és Poszpischil Barnabás társaságában csinos kis bÅ‘rtarsolyt fabrikáltak.
Másnap a Savaria Múzeumban folytatódtak II. Ulászló király kalandjai. Újlaki LÅ‘rinc, aki nem átallott ökörnek titulálni a királyt, megtanulta, hogy az ökörnek is van szarva: a felségsértést birtokai egy részének eladományozásával bűntette az uralkodó. Arról, hogy mely vétségekért milyen büntetések jártak a 12–15. század között, Ágoston Eszter tartott rövid, borzongató vetítést. Aztán több érdekes interaktív játékra is sor került, ahol a csapatok földtani és vízrajzi ismereteiket tehették próbára, a király imájának szövegét rekonstruálták, majd Várnainé Balogh Beta középkori öltözék- és fegyverismereti kvízén igyekeztek tudásuk legjavát adni.
Majd Bea vetítettképes elÅ‘adást tartott az Árpád-kori templomokról. Levetítette Piroska János Lukács (táborozó társunk) jáki, csempeszkopácsi, magyarszecsÅ‘di és vasvári templomról készített videófilmjét.
Ebéd után kerékpárra pattantak a táborozók, hogy Papp Ildikó Katalin régész vezetésével ízelítÅ‘t kaphassanak a jáki Szent György templomban és környékén zajló műemléki, régészeti kutatások eredményeirÅ‘l. Rendkívüli élmény volt, hogy bepillanthattak a kÅ‘restaurátorok munkájába, láthatták Jáki Nagy Márton nemrég feltárt, felételezhetÅ‘ nyughelyét és az egykori kincstár boltívei alatt mesélhetett nekik dr. Kiss Gábor régész egy feltételezhetÅ‘ római kori aranykincsrÅ‘l. Mindezen élmények birtokában nem is tűnik komoly megterhelésnek a bringázás a rekkenÅ‘ hÅ‘ségben.
Sztelly-TK