A kisbaconi diák betűzi az olvasottságtól viseltes kis könyvet: „Használ, ha jót beszéltél, /De többet, ha jót tettél.” Vagy: „Ha csak színlett jóságod, elárul hamisságod.” „Bocsáss meg annak, ki megbántott: EllenségedbÅ‘l lesz barátod.” És, ha még nem is érti ezeket a rigmusba foglalt tanulságokat, lelkébe ivódik, együtt rezdül vele, és késÅ‘bb mint nagy meseíró már így vall: „Az én elsÅ‘ könyvem nem az ABC volt, hanem az elsÅ‘ igazi magyar gyermekkönyv, a Flóri könyve... Ennek a könyvecskének lelkébÅ‘l sarjadzott ki az én gyermek-ifjúsági könyveimnek terebélyes fája. Ez tett adósává a gyermekvilágnak: mindazt a gyönyörűséget, mit egyetlen könyv szerzett a gyermeki léleknek, tetézve adni nektek, gyermekek.” (Benedek Elek: Édes anyaföldem!) Benedek Elek mint nagy pedagógus egy korának körülményei között mostoha sorsú, nÅ‘i író és nem kevésbé nagy pedagógus nyomában haladt, és vallotta Å‘t sajátos mesteréül. Bezerédj Amália fent idézett műve, a Flóri könyve az írónÅ‘ korai halála (1804–1837) után két évvel jelent meg, és közel 100 éven keresztül folyamatosan könyvkereskedÅ‘i forgalomban volt. És a hatás még inkább tetten érhetÅ‘, hogy az óvodákban és az iskolákban is boldogan citálták… Miért volt ilyen nagy ereje ennek a kis könyvecskének?
A Flóri könyvében a fent idézett jó tanácsok sorjáznak egyrészt, amelyek különben neveléstörténeti jelentÅ‘ségűek: a „jó gyermek” viselkedésének átfogó szabályrendszerét tartalmazzák a kor felfogása szerint. Az erkölcs nevelésének nem csak ezekben, hanem verseiben, meséiben is teret szentel, mert mindennél fontosabb, hogy valaki „jó ember” legyen. De ezeken túl mégis talán abban rejlik a könyv oly sokáig megmaradó varázsa, és a mához is szóló aktualitása, hogy a szív érzelmeibÅ‘l kiindulva a szívhez szól. Az érzelmi intelligencia területeit élteti: rímekbe-rigmusokba foglalja az olvasóleckék mindennapokról szóló sorait, versbe foglalja meséit, állatokról és növényekrÅ‘l ad hírt ugyancsak versben. Az élÅ‘világ „sok szép képekkel” nemegyszer megszemélyesülve, egyes szám, elsÅ‘ személyben szól hozzánk. Imákat ad a kisgyermek szájára. Megjelennek az évszakok, a hónapok mind kedvesen, rímekben bemutatkozva. Majd földrészekrÅ‘l – „földrajzokkal” mellékelten, vizekrÅ‘l és éghajlatról tanít az írónÅ‘, s végül énekeket függeszt kottamellékletekkel műve végére. (A reformkorban is – amikor két évtized alatt 196 magyar nyelvű gyermekkönyv született – egyedülálló, hiszen ezek egyikében sem volt „muzsika”, kottamelléklet!)
Bezerédj Amália csak félve fogott tollat. ElÅ‘ször csak álnéven publikált, és legtöbb műve csak halála után, férje gondozásában látott napvilágot -, és csak biztatás után mert a német helyett magyarul írni. Mégis élete termékeny táptalajnak bizonyult művei számára. Kisfaludy Károly művében, a KérÅ‘kben (1819) „lépett nagy nyilvánosság elé”, ugyanis anyai nagynénje révén Kisfaludy mint távoli rokon (anyai nagynénje Szegedy Róza, Kisfaludy Sándor felesége) Å‘t és udvarlóját mintázta meg népszerű vígjátékában. Az egymást szeretÅ‘, fiatal pár megformálásához Bezerédj Amália és a másik Bezerédj-ág sarja, Bezerédj István kapcsolata szolgáltatott mintát. De nem csak a derűs polgári élet bemutatásában, hanem más szempontból is mérföldkÅ‘nek számított késÅ‘bb már házasságuk (1821) ebben a korban. Franz Schober, az akkor ismert német költÅ‘, festÅ‘, muzsikus a „magyar biedermeier egyik leghíresebb szellemi központjának” nevezi a Bezerédj-házaspár Hidja-pusztai kúriáját, ahol rendszeresen élénk szellemi eszmecsere folyt. Megfordult itt maga Deák Ferenc, Wesselényi Miklós és Batthyány Lajos is. Bezerédj Amália színfoltja volt e társaságnak, gazdag szellemi kincseket hozott magával már lánykorából, és férje csak ösztönözte, hogy mindezt tovább is adja környezetének. Amália alapos zenei (zongorázott, hárfázott, énekelt), nyelvi, képzÅ‘művészeti és irodalmi műveltséget kapott lánykorában, és ez érdekes módon ötvözÅ‘dött azzal a ténnyel, hogy hat kisebb testvérének nevelésébÅ‘l (édesanyja gyakori szülés utáni betegeskedései miatt) is nagyban kivette a részét. Ezért vált aztán „lelki profiljává” a nÅ‘kérdés, a nÅ‘k boldogulása a szellemiek terén, illetve a kicsinyek nevelése.
A gyermekirodalom formálása elÅ‘ször saját kislányának születése után kezdÅ‘dött. 1834. május 7-én Pozsonyban, ahol Amália férje országgyűlési képviselÅ‘ volt, született meg Flóri, a „diétai kislány”, ahogy Deák Ferenc nevezte. A Flóra, Flóri keresztnév meghonosítói Magyarországon a Bezerédj-házaspár volt. Az édesanya kislányának címezte írásait, de ez lassan kiterjedt egy olyan álom megvalósítására is, amely már a hidjai és szomszédos településeken lakó kisgyerekeket is „bevonzotta”. „Az úri lak udvarában volt présház lÅ‘n egy nagyobb és egy kisebb szobává átváltoztatva, mellyekben egyszerűen, sok elÅ‘készület nélkül Wilderspinnek könyve után a tisztelt két hölgy (Bezerédj Amália és húga, Etelka) a kisdedóvást és azzal egybekapcsolva korosb gyermekeknek is osztályonkénti tanítását egy tanító segedelmével elkezdette.” (Kisdedóvókat Magyarországban TerjesztÅ‘ Egyesület Évlapjai beszámolója, 1843.) Az óvodáskorúakat és kisiskolásokat megcélzó intézményben együtt játszott és tanult „Bezerédj István úr lyánkája”, a cselédek gyermekei, és más falubeliek és környékiek, vagyis nem a városi gyermekeket hívták ide, mint más korábban alapított intézményeknél ez látható, hanem a falusi szegénység kicsinyeit.
Ki tudja, hogy még milyen kapukat nyitogatott volna e fiatal hölgy, ha a tüdÅ‘baj el nem ragadja? Még be tudott kapcsolódni magasabb szinten is a kisdedóvók ügyébe azzal, hogy részt vett a tolnai óvóképzÅ‘ és „példányóvoda” megszervezésében. De a kicsinyek családi életére is hatással kívánt lenni: Földesi estvék című munkájában a családi élet és magyar életstílus lehetséges képeit villantja fel.
Írói vallomással kezdtem, ugyancsak írói, irodalomtörténészi vallomással zárom Bezerédj Amáliáról szóló jegyzetemet: Schöpflin Aladár, aki Ady és Móricz újszerűségét finom érzékkel felismerte, 1938-ban a Tükör című folyóiratban így ír: „E sorok írója is tanúbizonyságot tehet a könyvecske hatására; Å‘neki is elsÅ‘ gyermekkori könyve volt, s Å‘ is mondogatta magában versikéit.”
„Ha jó szíved van, és akarod igazán,
Ha bár szegény vagy is, segíthetsz más’ baján.”
(Flóri könyve)
Schmidtné Vinczi Réka