Előhang
Az 1980-as évben régészeti ásatások folytak a Vas megyei Katafa település határában ott, ahol a BorostyánkÅ‘ út egy szakasza a Rába folyó völgyébe ereszkedik. A római korban a folyami átkelÅ‘hely biztosítására ezen a helyen egy kis erÅ‘d épült. Az ásatás legkiemelkedÅ‘bb leletegyüttese egy, az erÅ‘d területén felszínre került, minden bizonnyal ellenséges támadás alkalmával földbe rejtett 18 darab római aranypénzbÅ‘l (aureus) álló kincs volt. Az összeg egy átlagos, római légiós katona kétévi fizetésének felel meg. Hogy ki rejtette el, az örök rejtély marad, de hogy miért, arra az érmék összetétele meglehetÅ‘sen pontos magyarázatot ad.
Az éremtan tudománya több szempontból is segítségére van a császárkor kutatóinak. Az uralkodók és gyakran családtagjaik arcképe, a kétoldali feliratok, rövidítések szövege a kormeghatározásban segít. Az érmék hátlapján található képek, feliratok a politikai viszonyokba, az érmék anyaga, súlya pedig a birodalom mindenkori gazdaságába engednek kisebb-nagyobb mértékű betekintést.
A kincslelet érméi közül most azokat bírjuk szóra, amelyek az elrejtésük idejérÅ‘l és körülményeirÅ‘l mesélnek nekünk. Ezért azt a 4 érmét választottuk ki, amelyek a tárgyalandó és azt közvetlenül megelÅ‘zÅ‘ idÅ‘szakból származnak.
Pax Romana – a béke korszaka
A „jó császárok kora” háborúk, felkelések sorozatával, a birodalom terjeszkedésének csúcspontjával vette kezdetét. Traianus (Kr. u. 97–117) idején a 90-es évektÅ‘l 106-ig a dákok ellen nagyszabású hadjáratok folytak. Ezek eredménye lett Dacia provincia létrejötte. Uralkodása utolsó éveiben a császár Mezopotámia területét foglalta el a párthusoktól, egészen az Eufrátesz folyó vonaláig. A Római Birodalom így elérte legnagyobb kiterjedését.
Hadrianus császár (117–158) elÅ‘dje offenzív politikája következményeivel szembesült akkor, amikor a meghódított területeket kisebb-nagyobb támadások érték. Ez felvetette a birodalom terjeszkedÅ‘ politikájának feladását és a hadsereg határvédelmi feladatokra történÅ‘ tartós alkalmassá tételét, területi átszervezését. Az uralkodó életét ennek személyes ellenÅ‘rzése, irányítása töltötte ki. Egyedülálló módon, módszeresen az összes érintett provinciát végigjárta. EllenÅ‘rizte a védvonalak létrehozását, kiépítését. Személyes jelenlétével példát adott a fegyelemre, amelyen a birodalom biztonsága alapult. A júdeai zsidóság lázadásának kivételével, amelyet kíméletlenül levert, valóban sikerült megteremtenie a békét, amely Augustus óta csak ritkán volt tartós a határokon belül és a határokon túl.
Ezt a békét örökölte és tartotta fenn másodjára és immár kitűnÅ‘ érzékkel kiválasztott utóda, Antoninus Pius (született: Titus Aurelius Fulvus Boionius Arrius Antoninus, uralkodott: 138–161).
Az új uralkodó a birodalom minden szegletében tiszteletet és elismerést vívott ki magának a takarékos, visszafogott, a kor körülményeit tekintve rendkívül körültekintÅ‘ társadalompolitikájával, amely még a rabszolgákkal való emberséges bánásmód törvényi szabályozására is kiterjedt. Ez a több mint 20 év történelmi összehasonlításban is példátlanul békés és nyugodt volt. Ez volt a Pax Romana, a vihar elÅ‘tti csend.
Az érmekrÅ‘l készült fotókat Móricz Péter készítette
A katafai éremkincsben ezt az idÅ‘szakot idézi meg a – szenátus által áldásos tevékenysége okán kegyes, PIVS címmel megtisztelt – császár 150-ben vert 7 grammos aureusa (100 sestertius értékű aranypénz). Az érme hátlapján a LAETITIA (Leticia) felirat és Ceres, meg Prosepina (eredetileg a görög Démétér és Persephoné) ábrázolás mutatja, hogy a birodalomban jólét, bÅ‘ség, virágzás van. E szimbólumok idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re más császárok pénzein is megjelentek, de ennyire Å‘szinte és ennyire igaz talán soha nem volt a császári propaganda, mint Antoninus Pius idejében.
Nem kevésbé beszédes az uralkodó egy másik verete a katafai leletbÅ‘l, amely 154-bÅ‘l származik és szintén a kiegyensúlyozott, konszenzusra épülÅ‘ politikát tükrözi. Az érme tanúsága szerint Antoninust negyedik konzulsága után – valószínűleg saját kérésére – már többet nem jelölték erre a tisztségre, de a császár és a szenátus, valamint a római nép jó viszonyát tükrözi, hogy 17. alkalommal tisztelték meg az uralkodót a Haza Atyja (PP = Pater Patriae) és a néptribunusi (TRP = Tribunitia Potestas) címmel. Ez így együtt, egymás mellett és ilyen sok alkalommal szinte példátlan a császárkor uralkodói címhasználatában.
A következÅ‘ részben már a háborús korszak nyitányához érkezik olvasó. >> Irány a cikkhez!
Varga Péter (Cserga)