Lucius Ceionius Commodus Verust 137-ben, ugyancsak az utódlás megerÅ‘sítésével összefüggésben, mindkét Pannonia kormányzásával megbízták. E mögött az egyesített cím mögött minden bizonnyal valami katonai konfliktus is meghúzódhatott a szarmata-kvád határvidéken (limesen), amelyet az akkor már Aelius Caesar néven említett trónvárományos – úgy tűnik – sikeresen oldott meg. Az ebbÅ‘l az évbÅ‘l származó pénzérmék némelyikének hátoldalán ábrázolt SALUS isten viszont baljós figyelmeztetÅ‘ jel a Caesar ingatag egészségi állapotával kapcsolatban.
Aelius Caesar 137 végén tért vissza Rómába, hogy Kr. u. 138. január 1-jén részt vegyen második konzuli beiktatási ünnepségén a szenátusban, ahol a hagyományok szerint beszédet készült mondani. A sors azonban közbeszólt, mert ennek a napnak a reggelén rosszul lett, és távozott az élÅ‘k sorából. Így aztán nem tölthette be a Római Birodalom egyeduralkodójának tisztét. Soha nem lett császár…
Hadrianus – mint „apa” – fogadott fiát császári pompával temettette el, és birodalomszerte szobrokat állíttatott emlékére. Minden bizonnyal a felsÅ‘-pannoniai császárkultusz helyén, a savariai Ara Augustorum provinciae Pannoniae Superioris területén is így történt. Ennek megmaradt tanúbizonysága a Savaria Múzeum kÅ‘tárában Å‘rzött hatalmas szoborfej torzó.
A szobortöredék minden adat szerint Szombathely területén került elÅ‘, de közelebbi lelÅ‘helyét elsÅ‘ említése (1899) idején Kárpáti Kelemennek nem sikerült meghatározni. Az Å‘ akkori véleménye szerint (Traianus) Decius császárt (Kr. u. 249–251) ábrázolja. A további évtizedekben a kutatók hol Septimius Severus, hol Antoninus Pius vagy éppen Commodus vonásait vélték felfedezni a meglehetÅ‘sen sérült portrén. Tüzetes, részletes éremtani (numizmatikai) és portrészobrászati stíluselemzést azonban csak Kádár Zoltán, a debreceni egyetem professzora végzett az alkotással kapcsolatban az 1960-as évek elején. Ezek alapján egyértelművé vált, hogy a szoborfej Aelius Caesart (Lucius Ceionius Commodust) ábrázolja.
A 137-ben vert érméken ábrázolt, névvel is hitelesített fej arcvonásai, haj- és szakállviselete meggyÅ‘zÅ‘ hasonlóságot mutat a Savaria Múzeumban Å‘rzött arcmással. A további, hitelesen Aeliusként azonosítható portrékon is meg lehet figyelni a homlokba érÅ‘, göndör hajat, a ráncolt homlokot, a minden bizonnyal már elÅ‘rehaladott betegség megpróbáltatásai miatt mélyen ülÅ‘ szemeket és a vékony bajusszal keretezett, keskeny metszésű szájvonalat. (A források szerint a trónörökösnek tüdÅ‘baja lehetett, amely végül halálát okozta!)
Szobrászati, művészettörténeti elemzések (a pupilla jelzésének hiánya a szemen, a haj és szakáll késÅ‘bbi idÅ‘szakokhoz képest kötöttebb, „tömbszerűbb”, a korábbi görög, hellenisztikus hagyományokat követÅ‘ ábrázolása) alapján a szoborfej készítésének ideje nagy biztonsággal Hadrianus és Antoninus Pius uralkodásának fordulójára tehetÅ‘.
Ami kiemelkedÅ‘en érdekessé teszi az alkotást az az, hogy noha bizonyos technikai elemeiben kétségtelen a provinciális (Rómától távol esÅ‘) helyi kivitelezés, a személyiségjegyek beszédes, kifejezÅ‘, realisztikus megjelenítése mégis a centrumban készült hasonló alkotások igényével történt. Habár a szobortöredék az évszázadok során meglehetÅ‘sen sok sérülést szenvedett, ezek a stílusjegyek mégis erÅ‘teljesen jelennek meg rajta. Egy ember portréján, akibÅ‘l majdnem császár lett.
A Múzeumi tárgyak meséi folytatásában a népvándorlás koráról és a hunokról tudhat meg többet. >> Irány a cikkhez!
Varga Péter (Cserga)