A dák háborúk befejezése után Pannonia Inferior helytartójává kinevezett Hadrianust komoly diplomáciai és katonai feladatok ellátásával bízták meg. Fenn kellett tartania a rendet a szarmata határvidéken.
Ez egyáltalán nem volt könnyű dolog, hiszen 10 évvel késÅ‘bb, Kr. u. 118-ban már császárként, a szíriai hadszíntérrÅ‘l visszatérÅ‘ben, ugyancsak ezzel a harcos, határ menti néppel kellett megküzdenie. A szarmaták ekkor éppen a nemrég létrehozott Dacia provinciát támadták meg. Ez is mutatja, hogy miért volt ebben az idÅ‘ben a pannoniai kormányzóság az imperátori méltóság elÅ‘szobája.
Hadrianus uralkodásának szinte teljes idÅ‘tartama alatt fáradhatatlan kitartással járta be birodalmát, ellenÅ‘rizte a tartományok lakóinak jólétét, az általa véglegesnek szánt határok védelmét, az azt ellátó védművek és katonaság állapotát, készültségi szintjét. Ajándékokkal, személyes példamutatással, építkezésekkel erÅ‘sítette a civil városlakók és a limest védÅ‘ katonaság morálját. A birodalom közállapotai talán soha nem voltak olyan jók, mint abban az idÅ‘ben.
A császár utazásai során, Kr. u. 124-ben Pannoniát is meglátogatta. A Duna-menti katonai táborok átszervezése, megerÅ‘sítése mellett polgári településeket is alapított, vagy a már meglévÅ‘knek önkormányzati jogot adományozott. Ezzel erÅ‘sítette a tartomány – szó szerinti értelemben vett – civilizálását, azaz a római városi kultúra elterjesztését. Ekkor kaptak municipium rangot a Carnuntum és Aquincum tartományi székhelyek katonai táborai mellett létrejött polgári települések. Salla (ZalalövÅ‘), Mursella (Árpás), Mogentiana (talán Somlóvásárhely) települései szintén ekkor kaptak római önkormányzati jogokat. Ez volt a tartomány felvirágzásának idÅ‘szaka.
Lucius Aelius Caesar másodszor consul
Birodalma gondos atyjának (Pater Patriae) bizonyuló uralkodó évtizedes, ernyedetlen építÅ‘munkája felemésztette fizikai és mentális erÅ‘tartalékait. Utolsó éveit kínzó betegségek keserítették, és az a tudat, hogy gyermektelen lévén nincs kire hagyományoznia munkájának eredményét. 136-ban végül is arra az elhatározásra jutott, hogy örökbe fogadja Lucius Ceionius Commodus Verust, egy addig nem különösebben ismert, de jó megjelenésű, az átlaghoz mérve művelt és konzuli tisztséget betöltÅ‘ felmenÅ‘kkel rendelkezÅ‘ szenátort. A korábban semmilyen köztisztséget vagy katonai pozíciót nem viselÅ‘, de jó politikai kapcsolatokkal rendelkezÅ‘ utódjelöltet Kr. u. 136-ban praetorrá választották, majd konzulnak jelölték. A források szerint, az akkor már Aelius Caesar néven említett trónörökös jelölt is nagyon rossz egészségi állapotban volt, valószínűleg elÅ‘rehaladott tüdÅ‘bajban szenvedett.
A trón várományosáról a következÅ‘ részben többet is megtudhatok! >> Irány a cikkhez!
Varga Péter (Cserga)