Vasi Múzeumbarát Egylet

Bastet adjon neked jó életet!

Múzeumi tárgyak meséi – Megmacskásodunk IV.

Varga Péter macskás sorozatának záró epizódjában kiderül, hogyan és miért került egy Bastet-szobor Savariába.

Ízisz, Szarapisz és Harpokratész szobra a Louvre-ban.

Történetünk a makedón Nagy Sándor világot felforgató hadjáratai utáni idÅ‘kben folytatódik. A hagyomány szerint a Földközi-tenger partján alapított Alexandriában az Egyiptomot megöröklÅ‘ Lagidák elsÅ‘ uralkodója, a magát szerényen csak Szótér-nek (Soter = megváltó, megmentÅ‘) címeztetÅ‘ I. Ptolemaiosz látott hozzá az Å‘si egyiptomi hiedelmek és a görög mitológiai hagyományok összeegyeztetéséhez. Ehhez szakértÅ‘ket kért fel: a görögök részérÅ‘l az eleusziszi misztériumok papját, Timotheosz Eumolphoszt, másik részrÅ‘l az Egyiptom történetét megíró Manethónt, aki a heliopoliszi Ré papi testületének tagjaként vett részt a munkában. Nem lehetett könnyű az egyiptomiak állatoktól nyüzsgÅ‘ vallási szokásait összeegyeztetni a görögök 5. századtól már erÅ‘sen antropocentrikus (emberközpontú) gondolkodásmódjával. De a két tudós férfiú megtalálta a kompromisszumos megoldást.

Az egyiptomi istenek nyüzsgÅ‘ kavalkádjából, helyi mintára létrejött egy kizárólagos háromság, Ízisz – Szarapisz – Harpokratész személyében. És ebbe a háromságba aztán igyekeztek bepasszírozni mindent, amit csak lehetett. És ezt értsük teológiai, mitológiai, ikonográfiai értelemben egyaránt!

Így helyezÅ‘dött át a mítoszok gyakorlati jelentése a Nílusról a Földközi-tengerre. Így váltak a régi-új istenek a földművelés, a termékenységkultuszok patrónusaiból a hajózás, a kikötÅ‘k, a kereskedelem pártfogóivá. Így olvasztotta magába a misztériumvallás keretei között minden istennÅ‘ tulajdonságait Ízisz. És így vált sok más egyéb mellett a „mi” Bast(et)ünk vidámságot, termékenységet, jókedvet elÅ‘idézÅ‘ szisztrumából (a szertartásokhoz használt csörgÅ‘jébÅ‘l) a nagy istennÅ‘ egyik legfontosabb jelképe.

A 3. század elején megalkotott vallási irányzat rohamos gyorsasággal terjedt a Földközi-tenger keleti medencéjében a hellenizmus „hullámain”. Így jutott el Itáliába is. Minden bizonnyal Julius Caesar és Kleopátra románca is nagy lendületet adott terjedésének, az egyiptomi uralkodónÅ‘ Rómában tett látogatását követÅ‘en. Aki – Ízisz földi megtestesüléseként – erre minden bizonnyal rá is játszott!

A Caesar halála után ismét fellángolt polgárháború végét Octavianus (Augustus) konszolidációja követte Ez a politikai kurzus korlátozta az idegen vallásokat a hagyományos rómaival szemben. A Kr. u. 1. század közepétÅ‘l fogva azonban Ízisz misztériumai utat találtak az újonnan létrejövÅ‘ északi provinciába, Pannóniába is.

Claudius tartományszervezésének részeként, Savaria megalapítását követÅ‘en, az új tartomány vallási központjában is helyet kapott egy Ízisz szentély, valamikor az 1. század utolsó harmadában. Mivel a régi szabály még érvényben volt, hogy római kolónia megszentelt határain belül nem római istenségnek templomot emelni nem szabad, az egyiptomi „istencsalád” kultusza a déli városfalon kívül, a Poetovio felé vezetÅ‘ BorostyánkÅ‘út nyugati oldalán kapott helyet. Maradványai és részben rekonstruált épületei ma is láthatóak.

Ízisz – és ezzel együtt minden más, személyébe beolvadó, egyiptomi és nem egyiptomi istenség – tisztelete itt „zajlott”azután, közel két és fél évszázadon keresztül. A templomot díszítÅ‘ szobrok, domborművek, falfestmények, a mindennapi vallásgyakorlathoz használt fogadalmi ajándékok mind-mind az istennÅ‘ és családjának történetével kapcsolatos jelképeket viselnek magukon (lásd: az egyiptomi Thot íbiszmadár alakú, mécsest formázó bronz szobrocskája, az Anubiszt megszemélyesítÅ‘, sakálfej maszkot viselÅ‘ pap ábrázolása a templom frízén Ízisz (Hygeia) és Szarapisz (Aszklépiosz) társaságában, a szentély homlokzati domborművén Ízisz, a Szíriusz csillagot megszemélyesítÅ‘ Sothis kutyán lovagló alakja).

És nem marad ki a sorból Bast(et) sem, egy kisméretű, macskát ábrázoló bronz fogadalmi szobrocska formájában!

A szobrocska bizonyíthatóan Savaria területérÅ‘l került a múzeum gyűjteményébe. Pontos lelÅ‘helye nem ismert. Az üreges öntésű, eredetileg ülÅ‘ macskát ábrázoló tárgy felsÅ‘ töredéke maradt fenn. A közönséges macskától abban különbözik, hogy átlyukasztott fülében valaha minden bizonnyal egy aranyból készült karika volt. A mellén lévÅ‘, ma is látható bevésésnyomok vagy nyakláncon függÅ‘ Ankh-keresztet (életszimbólum), vagy Udzsat-szemet (Hórusz bajtól oltalmazó jelképe), vagy – és ez a legvalószínűbb – napkorongot elsÅ‘ lábai között tartó Scarabeust ábrázolnak. Ezek a jelképek különböztetnek meg egy közönséges macskát a személyében megjelenÅ‘ istenségtÅ‘l.

Így jutott el történetünk végére az egyiptomi macskaistennÅ‘, legalábbis egy szobor formájában, egészen Pannónia vallási központjáig, Savariáig, hogy gazdagítsa azt a hitvilágbeli sokarcúságot, ami a korai császárkortól a 4. század második feléig, a kereszténység egyeduralomra jutásáig városunkat jellemezte.

Utóhang

 Isis - Bubastis oltár - Scarbantia 

Arra, hogy Ízisz istennÅ‘ – és vele Bast(et) – tisztelete a BorostyánkÅ‘út mentén még Savarián is túlterjedt, 1856 óta van bizonyíték. Sopron, az ókori Scarbantia szívében ugyanis ekkor került elÅ‘ egy Ízisznek és Bubasztisznak – így hívták a görögök Bast(et)-et – ajánlott fogadalmi oltár.

2004-ig Pannóniában a savariai volt a legészakabbra fekvÅ‘ kultuszhelye az egyiptomi istenháromságnak. Ebben az évben viszont a „Kecske-templom”-hoz tartozó kolostorépület területén egy újabb szentélyépület maradványai kerültek elÅ‘. Mivel Scarbantia municipium rangú (önkormányzattal rendelkezÅ‘) település volt, de nem tartozott Rómához (mint Savaria), ezért a keleti eredetű kultusz épülete a belvárosban is helyet kaphatott. Itt újabb három oltár került elÅ‘, és tisztázódott, hogy a 19. században megtalált oltár is ehhez a szentélyhez tartozott. Ily módon Bast(et) kultuszának nyomai egészen a FertÅ‘-tó déli széléig követhetÅ‘k nyomon a Római Birodalom északi fertályán.

Zárjuk hát történetünket azzal a jókívánsággal, amelyet a szeretteiknek ajándékozott kis macskaszobrok talpazatára szoktak volt vésni a hívÅ‘k, így kérve az istennÅ‘ segítségét: „Bast(et) adjon neked (jó) életet!”

Varga Péter „Múzeumi tárgyak meséi” sorozatának folytatásában egy rejtélyes torzó történetét ismerhetik meg. >> Irány a cikkhez!

Varga Péter (Cserga)

Nálunk mindig történik valami!

Tudja már ezt 1565 hírlevelünkre feliratkozott ember.
Ha érdekelnek a programjaink, táboraink vagy csak bepillantanál egyletünk mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »