A címlapon ábrázolt szÅ‘lÅ‘sgazda ásóval a vállán, büszkén mutatja ültetvényét: a gyalogtÅ‘kék zamatos szÅ‘lÅ‘fürtöktÅ‘l roskadoznak. A természettel való együttélés harmóniája, megtartó rend sugárzik át a néprajzi témájú kötet sorain, amelyet közgyűjteményekbÅ‘l származó tárgyak és dokumentumok mellett a szerzÅ‘ saját fényképfelvételei illusztrálnak. Dr. Illés Péter téma iránti szeretete, elkötelezettsége nem csak a képek szépségén, hanem a szöveg stílusán is megmutatkozik. Már-már a szÅ‘lÅ‘ édességét, a bor zamatát, a lakomák illatát is érezni véli az olvasó.
A szerzÅ‘ két évtizede foglalkozik a Nyugat-Dunántúl szÅ‘lÅ‘- és borkultúrájának történetével, táji tagolódásával, sajátosságaival, ezen belül különösképpen a kisparcellás egykori paraszti, utóparaszti (zártkerti) szÅ‘lÅ‘hegyek történeti-néprajzi, anyagi és szellemi kulturális örökségével. A kötetben elmélyedve megismerkedhetünk a szÅ‘lÅ‘hegyek elhelyezkedésével, építészetével, a hegyközségek mindennapi életével, azok írott és íratlan szabályaival, hiedelmekkel. BÅ‘séges forrásanyag idézi fel a szÅ‘lÅ‘hegyi gazdaközösségek különleges szokásait, mint például a János napi boráldást és búcsút, amelynek a gyökerei egészen a középkorig vezethetÅ‘k vissza. Megismerhetünk idÅ‘járási regulákat, amelyeket egykor minden falusi tudott, de mára már a feledés homályába vesztek (például: „Ha fénylik Vince, megtelik a pince.” Vagyis: ha Vince napján enyhül a tél, abban az évben jó bortermést szüretelhetünk.) A kötet szórakoztató, könnyed, olvasmányos részét képezik a néprajzi gyűjtések, visszaemlékezések, mint például a szattai asszonyok pincefoglalása, vagy a helyi betyártörténetek. A szüretek hangulatát a szerzÅ‘ családi fényképfelvétele és Horváth Lajos visszaemlékezése idézi fel a legérzékletesebben:
„Szüret…! Gyermekek külön öröme, boldogsága: a hegyen a jó édes szÅ‘lÅ‘t enni, édes mustot inni, viháncolni, szaladgálni, szÅ‘lÅ‘t szedni a kosárba és ott megesteledni, nézni, hogy a nagyok hogyan dolgoznak a préssel, tÅ‘tikével, hallgatni a merítésnél, hogy tellenek a kettÅ‘, három, öt és hét akós hordók. Aztán begyújtanak a sparheltbe, vagy a szabad tűzhelyen tüzet raknak a pince egyik sarkában, az izzó zsarátnokba krumplit tesznek, elÅ‘ kerül a hús is, szalonna, kolbász, vagy pedig rendes gulyást fÅ‘znek és víg nótaszó hallatszik minden pincébÅ‘l és világosság szürenkezik át a vasrácsos kis pinceablakokból. Most már mindenütt világot gyújtanak.
Izlik a vacsora és hozzá még jobban az itóka. Szívesen ülnek, amint falatoznak és isznak, hiszen a folytonos hajladozásban, szedésben, kosár és csöbör hordásban elfáradtak.
Árnyékok vetÅ‘dnek a pince falára, amint felállnak, mozognak, muszikolófával a szüretelÅ‘ kádba öntött szÅ‘lÅ‘t összezúzzák, mielÅ‘tt a présbe kerül.”
Ízes kifejezésekben, tájszavakban gazdag kötet lévén, a nyelvészet ezen ága iránt érdeklÅ‘dÅ‘knek feltétlenül ajánljuk a kiadványt. De értékes olvasmányként szolgál a régi magyar szÅ‘lÅ‘- és gyümölcsfajták szerelmesei, a vidékfejlesztÅ‘k, az értéktárak összeállítói, a szÅ‘lészek, borászok számára is, hiszen a szerzÅ‘ külön fejezetet szentelt olyan szÅ‘lÅ‘fajták felidézésének, amelyek a filoxéravészt megelÅ‘zÅ‘en honosak voltak a térségben. Nem csupán a szÅ‘lÅ‘kkel, hanem a „hegy” részeként a gyümölcsösökkel, magával a terménnyel, valamint a termény feldolgozásával (bor, pálinka, gyümölcsecetek, aszalványok, lekvárok), tárgyi eszközeivel, területileg és korszakonként eltérÅ‘ kezelési módszereivel, tárolásával is foglalkozik a szerzÅ‘.
A könyv utolsó fejezete vendégségbe, szüreti lakomára hívja az olvasót, aki a kötet végére érve kénytelen-kelletlen rá kell, hogy ébredjen a szomorú valóságra: ez a dolgos, becsületes munkától terhes, ám szabadságtól, szÅ‘lÅ‘illattól édes világ eltűnÅ‘ben van. Utolsó reliktumainak megÅ‘rzése, fejlesztése immár a jövÅ‘ nemzedék felelÅ‘ssége. Ehhez kínál összefoglalót, ösztönzést e kiadvány.
A Vasi Múzeumbarát Egylet legújabb kiadványának bevezetÅ‘jében az egyesület korábbi elnöke, Ambrus Lajos József Attila-díjas író így fogalmaz:
„És most, a XXI. század elsÅ‘ évtizedeiben, hogy a régi vincellérek, parasztgazdák, a szÅ‘lÅ‘hegyek munkát és örömöket adó régi élete tűnik el lassan az idÅ‘ben; amikor a szÅ‘lÅ‘skertek oly végzetesen kezdenek eltünedezni a föld- és telekspekulációk révén, amikor EU-támogatásokkal vágják ki a tÅ‘kéket, ideje, hogy a szÅ‘lÅ‘hegyeinkre pillantsunk. És egy munkát és becsületet adó életformára. Forgassuk hát haszonnal egy szorgalmas mai tudós, Illés Péter új könyvét. Hogy e paraszti szÅ‘lÅ‘hegyeknek ne csupán dicsÅ‘ múltja és alig pislákoló jelene legyen. Foglaljuk el saját szÅ‘lÅ‘hegyeinket, rendezkedjünk be, mint tették ezt eleink és ültessünk szÅ‘lÅ‘t. A jövÅ‘ reményét.”
Bízunk abban, hogy az Agrárminisztérium Hungarikum Bizottsága pályázati támogatásának köszönhetÅ‘en napvilágot látott könyv elnyeri az olvasóközönség tetszését.
A kötet ingyenes, bolti forgalomban nem kapható. IDE kattintva rendelheti meg.
Sztelly