A találkozó programját soproni túratársaink állítottak össze, a rendezvényen a vasi és soproni természetbarátokon túl gyÅ‘ri társaink is részt vettek. Felkészülve a csapadékos idÅ‘re, az elemózsián kívül mindannyiunk hátizsákjában ott lapult az esÅ‘kabát is. Sopronba vonattal utaztunk, az ottani állomáson várt minket Schlosser Péter, korábbi soproni szakosztályvezetÅ‘, a túravezetÅ‘nk. Megvártuk a pár perccel késÅ‘bb érkezÅ‘ gyÅ‘ri csapatot és a buszmegállóhoz indultunk. Soproni barátainknak sikerült egy külön buszt odarendelni a menetrend szerinti járaton túl, hogy a 60 fÅ‘ fölé duzzadt csapatunkat a túra kiindulási pontjához szállítsa.
És most következzék a nem túl nagy távolságú, de nagyon kellemes túra leírása. Itt szeretném megjegyezni: a kijelölt túra útvonala része volt a szeptember 5-én megtartott VME túránk útvonalának, csak fordított irányban. A túra a bánfalvi Hajnal térnél kezdÅ‘dött, ahol sajnos az esÅ‘kabátok is elÅ‘kerültek. A karmelita kolostor lépcsÅ‘jéhez indultunk. Ugyan nem mentünk fel a kolostorhoz, de sok mindent megtudtuk a Schwitzer János György által alkotott, lépcsÅ‘t övezÅ‘ szobrok történetérÅ‘l. A történet meglehetÅ‘sen viszontagságos. A megalkotásuk után már a 19. században hiányoztak a szobrok a lépcsÅ‘krÅ‘l. 1968-ban rekonstruálták Å‘ket, sok eredeti is elÅ‘került különbözÅ‘ helyekrÅ‘l. Például volt olyan szobor is, amely egy disznóól falába volt beépítve. Napjainkra már csaknem eredeti pompájában láthatjuk a szobrokat.
Miután idÅ‘nk rövid volt, a közelben lévÅ‘ bánfalvi Mária Magdolna katolikus templomot tekintettük meg. Itt el kell mondanom, hogy Bánfalván és a szomszédos Ágfalván a reformáció óta sok evangélikus hitű ember él. A települések lakói eredetileg többségében német ajkúak voltak. Sikerült a nemrég felújított tetÅ‘szerkezetű templom belsejét is megtekinteni, amely szép, egyszerű berendezésű. A templom látogatás után indult az igazi túra. Egy darabig még Bánfalván haladtunk, majd felkaptattunk az ágfalvi gerincre, ahonnan szép idÅ‘ben csodás kilátás nyílik a szomszédos, ausztriai Somfalvára. Most nem igazán volt tiszta az idÅ‘, a táj erÅ‘sen párába burkolózott, de fotózni így is lehetett. Itt a gerincen kalauzunk, Péter elmesélte a Trianon idejében történteket: hogy az ágfalvi csatában hogyan zavarták vissza az osztrák csendÅ‘röket. A soproni kék jelzésen haladt tovább az utunk a Kutya-hegyen keresztül Ágfalva felé. A terv szerint az út Ágfalvára a völgybe vezetett, hogy Ágfalvára érve újból fel lehessen kapaszkodni a gerincre a Házhegyi kilátóhoz, majd a hegyen átkelve Görbehalomra érkezve érne véget a túra.
Egy útelágazásnál nagyjából tízen, az eddig általunk járatlan sárga jelzést választva, Görbehalom felé vettük az irányt. Itt már visszakerültek az esÅ‘kabátok a hátizsákjainkba. Megérte a kitérÅ‘t, az ügyesebbek lelkesen gombásztak: lila pereszke, fenyÅ‘ tinóru, nagy Å‘zlábgomba, gyűrűs tuskógomba került az erre a célra elÅ‘készített szatyrainkba. A Fehér Dániel forráshoz leérkezve egy kellemes esÅ‘beállóban megebédeltünk, majd soproni barátainkkal bekukkantottunk a görbehalmi bányamúzeumba. Egy pohár soproni bor elfogyasztása után a közeli Fehér úti tóhoz sétáltunk. Innen visszatérve a görbehalmi buszmegállóhoz, a csapat nagyobbik felével buszra szálltunk. A Kossuth Lajos utcai buszmegállóból csapatunk a vasútállomásra indult. Szép túra volt, bár ha nem lett volna esÅ‘, még szebb lett volna. De sebaj, nincs rossz idÅ‘, csak rosszul öltözködÅ‘ túrázó. Kellemes napunk volt, jó érzés volt találkozni barátainkkal, még ha javarészt maszkot is viseltünk út közben.
Urbán László