Az elmúlt 5 nyár ötnapos szergényi tartózkodásai alatt önkénteseink összesen 1336 tárgyat tisztítottak meg gondosan. Minden darabról szakszerű leírás és fényképfelvétel készült. 2016-ban 16 középiskolás diák és 5 felnÅ‘tt, 2017-ben 11 diák és 6 felnÅ‘tt, 2018-ban 9 diák és 4 felnÅ‘tt, 2019-ben 4 diák és 4 felnÅ‘tt, ez évben pedig 5 diák és 2 felnÅ‘tt önkéntes szorgoskodott a sokszínű gyűjtemény dokumentálásán. Szergény Község Önkormányzata és számos helyi lakos segítÅ‘ közreműködésével végzett munka eredményei nem csak a számadatokban mérhetÅ‘k. Mindamellett, hogy elkészültek egy, a világhálón is közzétehetÅ‘ gyűjteményi adatbázis alapadatai, figyelemre méltó a projekt pedagógiai hasznossága. A résztvevÅ‘k komoly tapasztalatokat szereztek a muzeológiai feldolgozó munka, az állagvédelem és az adatgyűjtés területén. Múzeumi szakemberekkel (restaurátor, néprajzkutató, múzeumpedagógus, tárlatvezetÅ‘) dolgoztak együtt, a szergényi idÅ‘sebb emberekkel, helytörténeti kutatókkal folytatott beszélgetések során pedig még jobban megismerhették a település múltját, életét. A gyűjtemény napról napra kézbe vett egyes tárgyai és fényképfelvételei, dokumentumai ily módon egyéni jelentést kaptak, személyes történetek szereplÅ‘ivé váltak. A Kemenesháton, a Marcal-mentén, a Somló-hegyen vagy a Celldömölk környékén tett kerékpártúrák során a projektrésztvevÅ‘k megismerhették a település tágabb környezetének építészeti, kulturális és természeti értékeit.
Az általános ismertetés és visszatekintés után essen szó örökségÅ‘reink 2020. évi tevékenységérÅ‘l, arról, hogy mi fért bele az idei, 4 és fél napos szergényi tartózkodásba. Szokás szerint SzombathelyrÅ‘l Celldömölkre vonattal utaztunk, ahonnan (bemelegítésként) kerékpárral folytattuk utunkat. Berendezkedtünk a kultúrházban, majd Buzás Etelkával, a gyűjtemény gazdájával közösen megbeszéltük a tervezett munkamenetet, idÅ‘beosztást, átrendeztük az evangélikus gyülekezeti termet a munkához. Etelka lelkesen mutatta meg a helyi iskolai életrÅ‘l készülÅ‘ idÅ‘szaki kiállítás eddig összegyűlt anyagát.
Rögtön munkához is láttunk: régi fényképfelvételeket és szekrényben rejtÅ‘zÅ‘, ki nem állított tárgyakat kezdtünk nyilvántartásba venni. A késÅ‘ délutáni strandolás és a vacsora után Bokányi Imre jött át hozzánk, akivel sokáig beszélgettünk a falu történetérÅ‘l.
Kedden a délelÅ‘tti munka után kényszerű szieszta következett, ám az idÅ‘járás késÅ‘ délután már lehetÅ‘vé tette, hogy megjárassuk a kerékpárjainkat. Elgurultunk a 25 km-re fekvÅ‘ Pápócra és megnéztük a híres, négykaréjos Árpád-kori kápolnát. Sajnos ezt csak kívülrÅ‘l sikerült megtennünk. Szerdán Dani, egy „öreg múzeumbogár” barátunk is részt vett a munkában, de délután a Somló-hegyre már nem tarthatott velünk.
Csütörtökön, az 1336-os gyarapodási számú tárgy nyilvántartásba vételével tulajdonképpen befejeztük a 2016-ban elkezdett munkát. Még arra is maradt idÅ‘, hogy megnézzük az egyik öreg szergényi ház pajtájában rekedt régi vetÅ‘gépet. FelvetÅ‘dött a kérdés: mit lehetne tenni a kallódó, nagyobb méretű mezÅ‘gazdasági eszközök megmentése érdekében? E kérdésre jelenleg nincs konkrét válasz. Viszont hírül vettük, hogy a szomszédos községben, Kemenesmagasiban nemrég létesült egy szépen berendezett tájház, amelynek udvarán néhány, rendben tartott gép is található. Délután kerékpárra is pattantunk. A tájházban Halász Ferenc tanár úr, a Kemenesmagasi Kulturális és HagyományÅ‘rzÅ‘ Egyesület elnöke körbevezetett minket. Jó volt látni, ahogy a fiatalok a szergényi tapasztalatokat hasznosítva könnyűszerrel azonosítanak egy-egy rejtélyesebb rendeltetésű tárgyat. Búcsúzóul megbeszéltük az elnök úrral, hogy a jövÅ‘ben kölcsönösen megosztjuk egymással tapasztalatainkat. Kemenesmagasiból egy kis kitérÅ‘vel kerekeztünk vissza Szergénybe, mert a magyargencsi hadipark felkeresése évrÅ‘l évre, közkívánatra, kihagyhatatlan program.
A kerékpározás után szergényi barátainkkal közösen fogyasztottuk el a vacsorát, amelyet e napon is Irén néni és Marika néni remekelt számunkra.
Pénteken délelÅ‘tt összepakoltuk munkaeszközeinket és személyes motyóinkat, amelyeket a szergényi önkormányzat kisbuszával a minden problémát pillanatok alatt megoldó falugondnok, Imre bácsi Szombathelyre szállított. Mi pedig ebéd után felnyergeltük drótszamarainkat és útnak indultunk Szombathely felé. Sárváron hosszabb, fagyizással és várnézéssel egybekötött pihenÅ‘t tartottunk és a tervezett idÅ‘re, 19 órára megérkeztünk a vasi megyeszékhelyre.
Tóth Kálmán