Generációk - Fotó: Szendi Péter
Nagymamája visszaemlékezésébÅ‘l a paksi iskolás évekrÅ‘l szóló részletet EdÅ‘cs Judit, a Savaria Múzeum restaurátora bocsátotta honlapunk rendelkezésére.
„A mi életünkben a zárda sokat jelentett. Biztosra veszem, hogy a Miatyánkot is ott tanultuk meg. Hiszen anyánk egész életében imádkozni és számolni csak németül tudott. Az apácáktól kaptunk vallásos nevelést. A fegyelem, a rend és a tisztaság jellemezte. Egy iskolában sem volt súrolt padló az osztálytermekben, csak itt a zárdában. Kis papucsra váltottuk az utcai cipÅ‘t. A kabátok és a cipÅ‘k a folyosón voltak felakasztva. Örökké hálás lehet az, aki itt kezdte iskoláit (az óvodát is ott kezdtük). Ez az iskola katolikus leány elemi iskola volt. Minden felekezetnek megvolt a maga iskolája, nagysága a hívekhez viszonyult. Az evangélikusoké 4 osztályos, a reformátusoké 2 osztályos volt. Szüleink vegyes házasok voltak. A kettÅ‘s ünnepeken az egyik napon apánk jött a katolikus templomba, a másik ünnepen mi mentünk az evangélikus templomba (az apácák nagy megbotránkozására, de apám könnyen megvigasztalta Å‘ket egy frissen lÅ‘tt nyúllal vagy fácánnal). Akkoriban még elég nagy fal volt a katolikusok és protestánsok között, hála Istennek, ennek vége. Apánk gyülekezetében presbiter volt, így természetes, hogy minden vasárnap Walter nagypapával együtt a 9 órai istentiszteleten részt vett, Bibliával, énekeskönyvvel a kezében.
ElsÅ‘áldozó
Községi elemi iskola is volt, ennek igazgatója az én drága keresztapám, Pákai (Pákolitz) Mihály, apám barátja, katonatársa. Finom lelkű, szorgalmas keresztanyám volt (Schwertl Katalin). Mindenki által nagyra becsült, példás házaspár voltak. Gyermekkorunk örömei közé tartoznak a náluk töltött órák. Nekik nem adatott gyermek, de 5 keresztgyermekük volt. Szüleink jól választottak. A négy elemi iskola után a polgári leányiskolában folytattuk a tanulást. Ez is lányiskola volt, de állami. A fiúpolgárival együtt nívós iskolák voltak. A vallásoktatás itt is zökkenÅ‘mentes volt. Minden felekezetnek a napjai elsÅ‘bbséget kaptak az órarendben. ElsÅ‘ óra majdnem minden esetben a hittan volt. Az I. és II. osztályban Katekizmus, Biblia, a III. és a IV. évben Szertartástan és Egyháztörténelem volt a tantárgy. Magyarból kezdetben egy olvasó- és nyelvkönyv, kezdettÅ‘l fogva németbÅ‘l Mein Erstes Deutsches Lehrbuch, minden évben nehezebb nyelvtannal, versekkel, énekekkel nehezítve. Mi csak a számtan-mértant ismertük, de azt kiválóan. A fejben számolás alapja volt az egyszeregy tudása, az alapműveletek, mértanból mindenféle mértani test űrtartalmának és felszínének kiszámítása stb. A Magyar Olvasókönyv és Stilisztika, Nyelvtan, PetÅ‘fi összes versei, Arany János Toldija, mind a magyar óra anyaga volt. Kémia és Ásványtan, Természettan, Alkotmány és Történelem, lányoknak Háztartástan, a fiúknak Gazdaságtant kellett tanulni. Énekkönyvünk is volt, tele irredenta énekkel. PetÅ‘fi-versek megzenésítése, műdalok voltak az akkori Tibold József szerkesztette énekkönyvben. Mindezekhez tartozott a szótár, füzetek, jegyzetek. Tornaterem bordásfallal (nagyobb közös szülÅ‘i értekezletek helye) és egy nagy tágas udvar játszótérként, vagy tornaünnepélyek alkalmára tartozott az iskolához az Anna utcában. Feledhetetlenek voltak az önképzÅ‘körök, rajz és kézimunka kiállítások és az év végén a nyilvános tornaünnepélyek az udvaron. Minden lánynak kötelezÅ‘ volt a magyar ruha, tánc és magyar irredenta élÅ‘képpel, énekekkel befejezve a nívós ünnepségeket.
Engedjétek hozzám a gyermekeket!
Szeretném azt is említeni, dacára az állami iskolának és a különbözÅ‘ felekezetűeknek, minden napot imával kezdtünk. Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen! Nem elhanyagolható az sem, mi katolikusok voltunk a legnagyobb számban és így az iskolában gyülekezve, testületileg vettünk részt a 9 órai szentmisén tanár kíséretével. De nemcsak mi vonultunk így, hanem a vasárnapi akkor 3 misén elosztva a közös iskolások, a legényegylet és a leventék. Ez olyan katonaságra való felkészítési egylet volt. Nekünk egyensapkánk is volt, kötelezÅ‘en csak ezt viselve, no és a fekete klott köpeny, csak ebben lehetett órán megjelenni. Egy szigorú, de kiváló pedagógus igazgatónÅ‘nk volt, aki a magyart tanította. Nem dobálta a kitűnÅ‘ osztályzatokat, könnyen meg lehetett számolni a minden évben megjelent évkönyvben, melyben kinyomtatták minden osztály minden tanulójának év végi eredményeit. Nagyon hálás vagyok, hogy ebben az iskolában tanulhattam. Innen bárki mehetett különbözeti vizsgát tenni az V. gimnáziumba. Abban az idÅ‘ben VIII osztályos volt, vagy tanítóképzÅ‘be mehetett, de inasként is megállta a helyét. Jól képzett tanárainktól tudást, fegyelmezett viselkedést tanulhattunk. Ha hangosabbak voltunk, megállt a katedrán, egy perc szünetet tartott és utána csendesen kérdezte, kezdhetünk? És mi halk szavukra kellett, hogy figyeljünk. JellemzÅ‘ volt az iskolára itt is a rend és a fegyelem. Ha az óránkénti szünetek után megszólalt a csengÅ‘, abban a pillanatban „Vigyázz!”-ban kellett állnunk, bármilyen mozgásban is ért a hang (futás, ugrókötél). Jelszóra osztályonként csendben sorakoztunk. Feledékenységemre gyakran ráfizettem. Mindig elhagytam valamit. De leginkább a papagájos ernyÅ‘met, amit másnap reggel az igazgatói iroda ajtaja melletti kisfogason láttam meg. Ekkor már tudtam, büntetés-írás lesz a vége. Népes osztályként 42-en iratkoztunk be az elsÅ‘ osztályba, a negyedikben 14-en maradtunk. EbbÅ‘l is látszik, nagy feladatokat vállaltunk. Pl. a Toldi 1. része könyv nélkül. Történelem, no és a fizikát még nem is említettem. MegÅ‘rzött fizikakönyvem Józsi fiamban nagy csodálkozást keltett. A fegyelemre visszagondolva, este sötétedés után (ez órában volt megadva) csak szülÅ‘vel lehetett lenni az utcán. Egy életre szólt ez a nevelési módszer. Hol vagyunk ma ettÅ‘l!”
Kern Józsefné