A ’90-es évek elején munkahelyet váltottam. Ekkor már megvolt a világháló, az internet. Naponta jártam le a szentgotthárdi Opel gyárba. Új környezet, modern technika, bonyolultabb vezérlések… Sok korábbi ismeretet tudtam felhasználni a munkám során. A technika rohant velünk. Benn lépkedtünk a digitális korszakban. Asztali számítógépek Windows alkalmazásokkal, megismertük az Excel-t, Word-öt, a Power Point-ot. A gyártógépeket PLC (Programm Logic Control) vezérlések működtették. A berendezéseken szenzorok, kapcsolók voltak elhelyezve. A programok különbözÅ‘ kapukkal, tározókkal, számlálókkal voltak megírva, a program lefutása során elágazási lehetÅ‘ségekkel subrutinokra. A lefutott rutin után a bemeneti jeleket feldolgozva a program utasításokat adott a végrehajtó szerveknek (kapcsolóknak, motoroknak, szelepeknek).
Ha valaki egyszer lát egy robotokkal üzemelÅ‘ gyártósort, nagyon el tud csodálkozni, hogy hova fejlÅ‘dött a technika.
Megismertem a nyugati szervezési módszereket, technológiákat, az autó- és a motorgyárat, a gyár épületgépészeti, energetikai, villamos, klímatechnikai, emulziós rendszereinek, stb. működését. Részt vettem a külföldi beszállítókkal együtt a különbözÅ‘ fejlesztésekben. Gyakorolhattam a nyelveket. Együtt éltünk a gyárral. Szép idÅ‘szak volt. 2000-tÅ‘l én menedzseltem annak a beszállító cégnek a csapatát, amely ezekkel a tevékenységekkel foglalkozott. Karbantartó programmal rögzítettük a munkatársaink tevékenységét, a berendezések history-ját. Megszereztük az ISO 9000-es minÅ‘sítést. Ekkor már mindennapos volt az elektronikus levelezés, a konferenciabeszélgetések, a mobiltelefon. Sok olyan dolgot megtanultam, ami nem is tartozott az eredeti szakmámhoz. Ekkor bejártam Európában sok GM-es gyárat, többször voltam az USA-ban, ugyanis a közvetlen fÅ‘nököm amerikai volt.
Akkoriban jelentek meg az integrált áramkörökbÅ‘l felépített színes tévék, késÅ‘bb a smart (okos) televíziók, az 5.1-es térhatású hangerÅ‘sítÅ‘k, CD, DVD lejátszók, asztali számítógépek, laptopok, sok érdekes dolog, amelyeket a ma embere mindennap használ.
Zárásképpen feltennék egy kérdést. Mi az az eszköz, ami egyesíti a hangrögzítÅ‘t, fényképezÅ‘gépet, a videokamerát, a számítógépet, a levelezési rendszereket, televíziót, rádiót, fénymérÅ‘t, hangerÅ‘mérÅ‘t, gyorsulásmérÅ‘t, iránytűt, GPS műhold figyelÅ‘t, térképeket, útvonaltervezést mind autóval, mint terepen, és még ki tudja mit, ráadásul elfér a tenyeremben? A válasz: az okostelefon. Ha belegondolok, hogy az elsÅ‘ detektoros rádióm nagyobb volt, mint most egy okostelefon, szinte hihetetlen a fejlÅ‘dés. Egy tenyérnyi készülékben minden benne van, amelyet az elmúlt hetven évben a tudósuk, kutatók, szoftverfejlesztÅ‘k kidolgoztak. Ez az eszköz a világhálón keresztül kommunikál, amely lehet mobilhálózat, vagy otthoni WIFI. Bármikor másik kontinensre üzenhetünk, képeket küldhetünk. És a fejlÅ‘dés nem állt meg. El sem tudjuk képzelni, hogy mit hoz a jövÅ‘. A világháló már ma is tud minden tevékenységünkrÅ‘l, talán robotok fognak helyettünk dolgozni. A számítástechnika mindenhol ott van.
Mi, az idÅ‘sebb generáció elÅ‘bb-utóbb abbahagyjuk, de a fiatalok fogják ezt folytatni. Sokszor elgondolkodom azon, hogy a mai generáció el sem tudja képzelni, hogy működik az elektroncsÅ‘, a tranzisztor. Sok dolog feledésbe merült, pedig valakinek kell ezeket tudni, vagy leírva meg kell lenni valahol, és az sem biztos, hogy csak digitális formában. A digitalizáció ugyanis nagyon sérülékeny tud lenni, gondolok egy hatalmas napkitörésre, amely minden digitális eszközt, adathalmazt megsemmisíthet. Bízom benne, hogy nem lesz ilyen, és az emberiség soha sem fogja maga ellen fordítani ezeket az eszközöket. Mert ha így lesz, akkor: „ÚJRATERVEZÉS” – és kezdhetünk mindent elölrÅ‘l…
Bízom benne, hogy akik elolvasták ezt a sorozatot, ízelítÅ‘t kaptak rohanó technikai világunkról és elgondolkodnak ezen egy kicsit. Nem szándékoztam nagyon technikai részletekbe hatolni, bár sok mindenrÅ‘l tudtam volna írni, nem is volt célom, de azért egy-két dolgot belecsempésztem. A műszaki haladás érdekes és meghatározó ágának történetérÅ‘l szólt a mondanivalóm, amibe beleszÅ‘ttem saját életutam állomásait is.
Urbán László