A kÅ‘szegi vasútállomástól nem a hagyományos utunkon mentünk be a városba, hanem a kék kereszt jelzésen. Útközben röviden rápillantottunk a néhai KÅ‘szeg–Sopron vasútvonal megmaradt síndarabjára, majd a Gyöngyös-patak mellett haladtunk tovább, hogy átkeljünk a gyalogos hídon. A pataknak itt két ága van, ugyanis egy malom is állt a túloldalon. A malomtól betértünk az 500 éves platánhoz. A hatalmas fa még „aludt”, a rügyei még zárva voltak. EttÅ‘l függetlenül így is impozáns látványt nyújtott, az alatta álló csoportunk eltörpült a fa méretei mellett.
A platántól a FÅ‘ téren és a Jurisics téren keresztül sétálva gyönyörködtünk az ébredezÅ‘ kisváros épületeiben. A Várkerületet elhagyva a Király-völgyi utcára kanyarodtunk be. A hatalmas árok, amely mellett az ösvényen haladtunk, most ki volt tisztítva, sokkal szebb képet mutatott, mint a korábban megszokott bozótos. A Szulejmán-kilátó alatt elsétáltunk és az általunk „betontalpfásnak” nevezett kevésbé kaptatós úton mentünk fel a kilátóhoz. Körültekintettünk a városra, majd tovább a Kálvária felé. A Kálváriát alulról közelítettük meg.
Óvatosan letelepedtünk a helyenként itt-ott korhadt padokra és elfogyasztottuk tízórainkat. Nagy szerencse ért minket itt, ugyanis a Kálvária kapuja nyitva volt. Ritka alkalom, amióta túrázok, ez soha nem volt fordult még elÅ‘! Nosza, valamennyien be is mentünk az egyszerű oltárral rendelkezÅ‘ templomba. A kápolna látogatása után irány a túra célpontja: a trianoni kereszt.
Valaha „Vörös kÅ‘fejtÅ‘nek” hívták ezt a helyet, ahol Chernel Kálmán 1882-ben kÅ‘padot állított. Nem sokkal késÅ‘bb az akkori polgármester további padok elhelyezését rendelte el, így több kirándulót tudott fogadni a hely.
Az 1. világháborút követÅ‘en KÅ‘szeg elveszítette vonzáskörzetének több mint kétharmadát. Így ír a krónikás errÅ‘l: „A hegyoldal 1936-ban politikai szerepet kapott, amikor a trianoni békeszerzÅ‘dés mementójaként vasbeton keresztet építettek rá. A hármas halomra illesztett, mintegy 8 méteres emlékmű terve már 1932-ben elkészült, akkor a török ostrom 400. évfordulóján még a városban szándékozták elhelyezni. Gyöngyös Endre, KÅ‘szeg város aljegyzÅ‘je, késÅ‘bbi polgármestere szemelte ki helyszínnek, tekintettel arra, hogy innen az emlékmű az elcsatolt területekre néz, illetve onnan is jól látható. Érdekes módon felavatásáról a helyi sajtó nem számolt be, költségei sem ismertek, de azon az Å‘szön kivilágítását is fontolgatták. A Trianoni-keresztre késÅ‘bb, innen nem messze az osztrák oldalon, Saint-Germaini kereszt építésével válaszoltak, amellyel a Párizs környéki békék Å‘ket érintÅ‘ részérÅ‘l emlékeztek meg. 1945 után a szigorúan Å‘rzött határrészhez tartozott, sokáig csak a határÅ‘rök közelíthették meg. 1989 után vált újra teljesen szabadon látogathatóvá. 1993-ban felújították, emléktáblával látták el, emlékezve a vasfüggöny idÅ‘szakára.”
Nemrég építettek a kereszt mögé egy kisebb fa kilátót a sziklafal tetejére, ahonnan látszik RÅ‘tfalva és a távolban az Alpok vonulata. A kereszt mellett egy tábla mutatja a néhai Vas vármegye térképét a településekkel, amelyeknek csaknem a fele ma már Ausztriához tartozik, Burgerland tartomány részeként. A néhai Vas megye valójában nagyon kevert népességgel rendelkezett. Az elcsatolt területeken a németek (osztrákok) és a szlovének aránya 1910-ben 80 százalék körül volt. KÅ‘szeg városában 1910-ben például a német ajkú lakosság számaránya 36% volt.
A kereszt alatti csoportkép készítése után visszaindultunk KÅ‘szeg városába. A 10 km-es túrán 35 fÅ‘ és egy kutya vett részt. Szép napunk volt, jól éreztük magunkat.
Urbán László