Mayer László, a Vasi Szemle fÅ‘szerkesztÅ‘je, a konferencia elnöke köszöntötte a szépszámú közönséget és az elÅ‘adókat. Felidézte azokat a szakírókat, akiknek munkáit lapozgatva betekintést nyerhetünk Szombathely történetének e máig vitatott és lezáratlan fejezetébe. A bevezetést követÅ‘en Rátkai Bálint, a Brenner János Nevelési Központ 12. osztályos tanulója részleteket olvasott fel Dalos Imre kispap naplójából, majd mély átéléssel elszavalta Gyóni Géza: „Csak egy éjszakára” című költeményét.
A résztvevÅ‘ket Harangozó Bertalan kormánymegbízott és a Szombathelyi Egyházmegye képviseletében Császár István helynök, plébános után dr. László GyÅ‘zÅ‘ alpolgármester köszöntötte. Mindhárom prominens személyiség kiemelte az emlékezés és a múlt továbbadásának fontosságát, a közösség élni akarásában és erÅ‘s hitében rejlÅ‘ csodát.
ElsÅ‘ elÅ‘adóként dr. Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottság kutatója felvázolta a történelmi elÅ‘zményeket és összefoglalta a Szombathely ellen végrehajtott légitámadások társadalmi hatásait. Kiemelte, hogy a 2. világháborús bombázások következményében a vasi megyeszékhely az ország 5. legromosabb városává lett: 4471 lakóházból, 3575 megsérült. Mindezek mellett a vasútállomás, a székesegyház, a püspöki palota, a megyeháza, a városháza is találatot kapott. Otthonok, személyes tárgyak és emlékek váltak az öldöklÅ‘ pusztítás áldozatává. „Tudom, hogy vannak, akik ezt azzal magyarázzák, hogy Szálasi Ferenc politikája vezetett a támadáshoz, ugyanakkor véleményem szerint bármilyen terror, bármilyen diktatúra megszüntetése nem lehet ártatlan emberi életek kioltásának, értékek elpusztításának okozója. … 1945. március 4-e sebe évtizedekre rányomta bélyegét a közösségre és – politikai pártállástól függetlenül – megmarad e belénk égett trauma.” – hangsúlyozta az elÅ‘adó.
Ezután Nagy Lajos Endre ny. vízügyi osztályvezetÅ‘ lépett a pódiumra, aki 10 éves kisfiúként élte meg a katasztrófát. Szavai nyomán felidézÅ‘dtek a romos város képei és a tragikus emberi sorsok. Az édesanyáé, aki fronton lévÅ‘ gyermekeiért aggódott, miközben az Å‘ élete is folyamatos veszélyben forgott. Az édesapáé, aki biciklivel tartott hazafelé családjához és talpig porosan, mély döbbenettel csak ennyit tudott mondani: „Szombathelyt lebombázták”. Elfeledhetetlen élményként nyilatkozott arról a Vépi úton látott házról, amelynek úgy vitte el egyik felét a légnyomás, hogy a kettészelt konyhában minden tárgy a helyén maradt. A borzalmak ellenpontjaként megemlékezett az emberi segítÅ‘készség megnyilvánulásairól is.
Nagylaki András, a szombathelyi Brenner János Nevelési Központ tanára a légitámadások pusztító eszközeirÅ‘l és azok személyzetérÅ‘l tartott elÅ‘adásában felvonultak az amerikai légierÅ‘ liberátorai: a B-17-es és B-24-es bombázó repülÅ‘gépek, amelyek közül több viselt magán Walt Disney által tervezett jelvényt. Ismertette a repülÅ‘gépek útját a San Diego-i gyártól az olaszországi támaszpontokig. Bemutatta a bombák típusait, robbanótöltetük kémiai összetételét és romboló hatását, a vasmadarak 11 fÅ‘s személyzetének elhelyezkedését és feladatait. Kutatásai nyomán néhány, az 1945. március 4-i támadásban részt vett amerikai katona korabeli és napjainkban készült fotóját is láthatta a közönség. Egy 2018-as veterántalálkozón készült felvétel tanúsága szerint a legfiatalabb közülük 94 éves múlt.
Az elhangzott elÅ‘adáshoz mintegy kapcsolódva Czirok Zoltán repüléstörténész amerikai szemszögbÅ‘l mutatta be a tragikus nap történéseit. A Vasi Múzeumbarát Egylet gondozásában megjelent „Tegnap istenítélet volt Szombathelyen” című kötet szerzÅ‘je hazai és külföldi levéltárakban járva olyan dokumentumok, jelentések birtokába jutott, amelyekbÅ‘l kiderül: a március 4-i hadművelet célja a vasúti csomópont megsemmisítése volt. Számos hiba, például a romló látási viszonyok és a helyzetjelzÅ‘ „sztaniolos gép”, (amely a szélirányt volt hivatott meghatározni a bombák kioldásához) elvesztése vezetett az ismert következményekhez. A témában felmerülÅ‘ kérdésekre a Tisztelt Olvasó a fent említett kötetben lelhet válaszra.
Az elÅ‘adások sorát Gyarmati András festÅ‘–restaurátor zárta, aki a Sarlós Boldogasszony Székesegyház sérült művészeti értékeinek évtizedeken át tartó helyreállítási munkálatainak különbözÅ‘ periódusairól adott összefoglalást. A templom nem csupán egy épület, hanem a hitélet szerves része. Korántsem mindegy tehát, hogy a szombathelyiek „nagytemplomának” súlyosan megrongálódott szobrai, freskói miként élednek újjá. A munkálatokat egy ideig Deák Klára fÅ‘restaurátor irányította, akinek absztrakt elképzelése nem valósult meg. Ehelyett az épen maradt Szent Márton kápolna képezte a barokk stílusjegyeket magán viselÅ‘ istenháza restaurálásának kiindulópontját. Elmondható, hogy hiányosságai ellenére napjainkban áll legközelebb 1800-as évekbeli pompájához a Szűzanya tiszteletére szentelt székesegyház.
Az elÅ‘adásokat követÅ‘en bemutatásra került Lendvai RezsÅ‘ és Koltai Ferenc: A Szombathelyi Székesegyház bombázása című kiadványa. A Brenner János Nevelési Központ 4. osztályos tanulói az ott közölt visszaemlékezésekbÅ‘l olvastak fel részleteket, majd Lendvai RezsÅ‘vel közösen elÅ‘adták a székesegyház 1947. szeptember 7-ei újraszentelése alkalmából írott egyházi éneket. Az estébe nyúló tanácskozás végén még lehetÅ‘ség nyílt a MNL Vas Megyei Levéltára dokumentumaiból és Kern István magángyűjteményébÅ‘l Mayer László és Tóth Kálmán által összeállított kiállítás megtekintésére.
Sztelly-TK