A szebb napokat is megélt szombathelyi lovassági laktanya egykor a város dísze volt. Az 1889 októberében átadott, több mint 40 kataszteri holdon elterülÅ‘, közel három tucat épület majd negyedszázadon keresztül adott otthont a cs. és kir. 11. huszárezrednek, Vas vármegye egyik házirendének. Felépítésével a vidék lakosságának egyik legsúlyosabb, évszázados terhét sikerült végleg megszüntetni: az egyenkénti beszállásolást.
A lovassági laktanya felépítésének gondolata lényegében az 1867-es kiegyezést követÅ‘en folyamatosan napirenden volt, azt azonban csak az 1879-es beszállásolási reform tette lehetÅ‘vé. Noha a vármegyei közgyűlés már 1881-ben határozott a felépítésérÅ‘l, az végül csak 8 évvel késÅ‘bb készült el. Ennek oka az anyagiak mellett az volt, hogy Szombathely mellett más települések is aspiráltak a laktanyára: KÅ‘szeg és Rohonc, ahol 1880-as években a lovasság állomásozott, nem szerette volna elveszíteni helyÅ‘rségét. A vármegye közgyűlése a döntést végül 1885-ben hozta meg az akkori Magyarország egyik legnagyobb laktanyájának felépítésérÅ‘l. Noha méretei már átadáskor impozánsak voltak, a világháborúig még több alkalommal bÅ‘víteni kellett.
Az elÅ‘adás során a hallgatók nemcsak a laktanya rövid történetével, a körülötte folyó vitákkal, kialakításával, késÅ‘bbi bÅ‘vítéseivel ismerkedhetnek meg, hanem annak kevésbé ismert hátterével: a katonai beszállásolás korabeli gyakorlatával, jogszabályi hátterével és annak Vas vármegyei jellemzÅ‘ivel, végül pedig a laktanyaépítés monarchia korabeli jellegzetességeivel.
Tangl Balázs