A január 4-re meghirdetett évnyitó túránk célja a Dozmat térségében, az Arany-patak felduzzasztásával létrehozott, a 2019. év végén átadott víztározó megtekintése volt. 44 fÅ‘vel, autóbusszal utaztunk a dozmati elágazáshoz. A buszról leszállva vagy 700 métert nyugat felé gyalogoltunk, hogy a gátra felvezetÅ‘ töltésre rá tudjunk fordulni. ElÅ‘ször az Arany-patak új medre felett haladtunk át, utána megérkeztünk a víztározó zsilip állomásához. Már jelentÅ‘s tó keletkezett a patak vízébÅ‘l. Pár év múlva biztosan gazdag élÅ‘világ lesz itt, ha a költözÅ‘ madarak felfedezik ezt az új élÅ‘helyet. A déli dombtetÅ‘n itt-ott építkezések látszanak, utalva arra, hogy idÅ‘vel egy két nyaraló, horgásztanya is létesül itt.
Az új tó megtekintése után a dozmati Szent György-templom melletti temetÅ‘be kukkantottunk be. A templom egy római villa alapjaira épült. Feljegyzések már a 14. századból is vannak a helység templomáról, amelyet idÅ‘közben többször átépítették. Az égbolt közben kitisztult, a hajnali köd felszállt. El is indultunk a dozmati Krisztina-kilátóhoz. Itt tízóraiztunk, majd felmentünk a hagyományostól eltérÅ‘ formájú, ferde fa építményre, amelynek tetejérÅ‘l szép kilátás nyílott a KÅ‘szegi-hegyek felé. A tározó a magasból egy elnyúlt fényes csíkként látszott.
Utunkat az egyre több meleget adó Nap sugaraiban fürödve tettük meg a Dozmat, Torony, Sé falvak déli oldalán az Arany-patak mellett. Célunk az oladi szakiskola volt – a térkép szerint. Ám egyszer csak utunkat állta az épülÅ‘ Illés Akadémia kerítése. Nem volt mit tenni, az Arany-patak mellett begyalogoltunk a Szombathely és Olad közti körforgalomhoz. Ezen a szakaszon viszont az eddig tisztának mondott bakancsunk a napsütés hatására felengedett fagyos föld miatt tetemes sárral gazdagodott, amit a közútra kitérve próbáltunk letakarítani. A túra az Árkádia buszmegállónál végzÅ‘dött.
Urbán László