December 7-én, szombaton tartottuk a hagyományos Mikulás túrát a KÅ‘szegi-hegységben, az ÍrottkÅ‘ Natúrparkkal közösen. A kÅ‘szegi vasútállomástól indultunk, ahol a zömmel szombathelyiekbÅ‘l álló csapathoz a helybeliek is csatlakoztak. A Rákóczi és Munkácsy utca találkozásánál, a néhai Kiskakas vendéglÅ‘ mellett további lelkes gyalogolni vágyókkal gyarapodva immár 46 fÅ‘re bÅ‘vült csapatunk. Itt átvettük a Natúrpark Mikulás ajándékait, amelyeket gondosan elrejtettünk a múzeumbarát egylet szaloncukrai mellé. Immár teli hátizsákkal indultunk tovább, hogy megkeressük a Mikulás bácsit, akinek a hírek szerint éppen ekkor a kÅ‘szegi hegyeken át vezetett az útja.
Az idÅ‘járás ez évben nem hozott számottevÅ‘ havat, illetve ami volt, az is elolvadt már. Az útvonal ismert volt csaknem mindannyiunk számára: a Király-völgyön keresztül a Szálasi-bunker mellett fel a Kincs-pihenÅ‘höz, onnan tovább az OKT vonalán a Hétforráshoz. Amikor az OKT vonalán jártunk, páran elÅ‘resiettünk megnézni, hogy merre jár a Mikulás. A találkozásra a Hétforrásnál került sor, ahol a Télapó teli puttonnyal várta az üdvözlÅ‘ nótákat zengve érkezÅ‘ társainkat. Mindenkinek jutott szaloncukor, elsÅ‘sorban a kicsiknek, de az éltesebb gyerekeknek is. A forrás közelében található asztaloknál elfogyasztottuk elemózsiánkat. Közben az égbÅ‘l valami fehér színű szilárd csapadék is hullott, de ez sajnos nem hó volt, hanem a szél által megrázott faágakról lepotyogó dér zúdult a nyakunkba. A pihenÅ‘ után kettévált a csapat. Akik még vágytak egy kis emelkedÅ‘re, Süle Antal vezetésével felkaptattak az Óház-tetÅ‘re. A többség Urbán Lászlóval az élen KÅ‘szeg irányába fordult vissza. A végcél mindannyiunk számára a vár melletti Poncichter borozó volt, ahol forralt borral, zsíros kenyérrel zártuk a napot.
December 11-én délután a Savaria Múzeumban tartottuk a szakosztályi évzáró beszélgetést. A tagjaink által hozott sütemények, italok megalapozták az összejövetel vidám hangulatát. LehetÅ‘ség nyílott a 2020. évi tagdíjak befizetésére és a VTSZ találkozókra, egyesületi kétnapos programokra való elÅ‘jelentkezésre is. Az adminisztrációs munkát Pothárn Istvánné vállalta.
Urbán László szakosztályvezetÅ‘ összefoglalta a 2019. év eseményeit. Bejelentését, miszerint a korábbi szakosztályvezetÅ‘, Rábai Péter megkapja a Vasutas Természetjárásért Díjat, hatalmas taps fogadta. A magas elismerés ünnepélyes átadására a nyári, sátoraljaújhelyi találkozón kerül sor. Továbbiakban külön kiemelte azokat a tagtársakat, akik a legtöbb alkalommal vettek részt a szakosztály túráin. A 2020. év fÅ‘ eseményét, a VTSZ országos tavaszi találkozóját a Vasi Múzeumbarát Egylet természetjárói szervezik. A találkozó elÅ‘készületeirÅ‘l az október 15-én tartott fórumon már részletesen beszámolt Urbán László, aki most friss információkkal szolgált a szervezÅ‘munkáról. Végül ismertette a 2020. évre tervezett túraprogramot, amelyet a szakosztály túravezetÅ‘i állítottak össze. A szakosztályi szintű kétnapos események terveirÅ‘l Antalovits György társunk számolt be. Az évzáró bankett kötetlen beszélgetéssel zárult.
A karácsonyi, túlzottnak mondható étkezések után alig vártuk a hagyományos óévbúcsúztató túrát. December 27-én reggel 26 fÅ‘ gyűlt össze az oladi Tesco áruháznál, hogy Süle Antal vezetésével sétáljon egy jót a város határában. A sárga sáv jelzésen haladó út fontos állomása a Gencsapáti melletti Szentkút volt, pihenÅ‘ pedig a falu kocsmájában. A távolsággal és az idÅ‘járással nem is volt baj, fel-felszakadozó felhÅ‘zet alatt, szélcsendes idÅ‘ben haladtunk. Az út középsÅ‘ részét viszont a 89-es számú fÅ‘útvonaltól a gencsapáti pincékig megnehezítette a karácsony elÅ‘tti nagy mennyiségű esÅ‘. Ráadásul a felázott utakat a mezÅ‘gazdasági munkagépek úgy feljárták, hogy helyenként mély kátyúk keletkeztek. Így több kilométeren át az út melletti, kevésbé sáros földön dagonyáztunk. De mint tudjuk, az ilyen nehézségeket le lehet és le is kell küzdeni! MielÅ‘tt a pincék elÅ‘tti kavicsos útszakaszra értünk, erÅ‘teljes bakancstisztításba kezdtünk. A jókedv senkit sem hagyott el, és a szentkúti kápolna melletti padoknál vidáman tízóraiztunk. Ezután már kavicsos úton értünk Gencsapátiba. Egy kis lélekmelegítÅ‘ borocska elfogyasztása után Szombathely felé vettük az irányt. Az út végén egymásnak boldog újesztendÅ‘t kívánva megállapítottuk: jólesett egy kis testmozgás a karácsonyi ünnepek után.
Legközelebb 2020. január 4-én, a dozmati víztározónál találkozunk.
Urbán László