Az öt részbÅ‘l álló összeállítás elején komolyabb hangvételű költemények kaptak helyet. Olyanok voltak, mint az elsÅ‘ adventi gyertya lángra lobbanása. A gyertyát társtalan magányában körülöleli a sötétség, de léte annál fontosabb, fénye annál jobban érvényesül. „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (János 1, 1.5)
A hiányversek által mélyebben élhettük meg a fény és a melegség iránti vágyakozás, várakozás érzését. Ám e részben sem hangozott el olyan komor vers, amelyben valahol meg ne csillant volna a remény, akár az elsÅ‘ gyertya pislákoló lángja. A téli éjek sötétjét, a lélek bizonytalanságát leküzdve keresni kell a fényt. Erre tanítanak a bibliai pásztorok és a három királyok, amikor az út minden kockázatát vállalva a csillagot követve elindulnak. Nekünk is keresnünk kell, míg eljutunk a Szeretethez, a Békességhez, az Igazságossághoz. A keresés során lépésrÅ‘l lépésre hátrahagyhatjuk a lelkünkre nehezedÅ‘ bánatot, fájdalmat.
Amit szóban, költeményben kifejezni e szerény műsor nem tudott, az a zene, énekszó szabad szárnyán érkezett. Köszönjük Hóbor Hajnalkának és Orosz Sándornak, hogy dallal és gordonkajátékkal emelték rendezvényünk ünnepélyességét.
Azzal a hittel, hogy a keresett fényt idelenn is megtalálhatjuk egymás szemében, mosolyában, kívánunk a Nyájas Olvasónak áldott, békés karácsonyt!
Sztelly