Bár dr. Sill Aba Ferenc atya munkásságának részletes felidézésére nem volt lehetÅ‘ség a rendelkezésre álló másfél órában, mégis bizton állíthatjuk: méltó és szép esemény részesévé válhatott mindenki, aki 2019. november 13-án délután eljött a Savaria Múzeumba. A tevékeny életút egyes epizódjai Brenner József, a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan nagyprépostja, Dobri Mária, a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár nyugalmazott könyvtárosa, dr. Pácz Miklós ny. kórházi fÅ‘orvos, a Szent Erzsébet Plébánia volt egyházközségi elnöke jóvoltából, Mayer László levéltáros (MNL Vas Megyei Levéltára) kérdései nyomán bontakoztak ki a hallgatóság elÅ‘tt.
A beszélgetésvezetÅ‘ elsÅ‘ként a nagyprépost urat kérdezte Sill atya egyházi pályafutásáról. Szavai nyomán egy elhivatott ifjú alakja vázolódott fel, aki a szerzetesi örökfogadalmát követÅ‘ évben kénytelen volt átélni választott rendje feloszlatását. 1950. június 18-án Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök az egyházi rend szentségében részesítette az ekkor 25 esztendÅ‘s Sill Ferencet, aki a Szombathelyi Egyházmegye állományába került és tanulmányait Budapesten, a Hittudományi Akadémián folytatta (1950–1952). 1953-ban teológiai doktori fokozatot szerzett. Káplánként szolgált Körmenden (1952) és Egerváron (1954), majd Nagypáliban lelkészként (1955). Az 1950-es évek „viszonylagos nyugalomban” teltek számára. Bár nem csatlakozott a békepapi mozgalomhoz, a beszervezésére tett szórványos kísérletek megtörtek határozott személyiségén.
Brenner József megemlítette Sill atya tanúskodását testvére, a 2018-ban boldoggá avatott Brenner János mártírhaláláról: „Koronatanúja volt, hogy akkoriban a hatóságok számítottak rá, hogy a testvéremet meggyilkolják.”
Dr. Sill Aba Ferenc 1956-ban egyházmegyei központi szolgálatra kapott megbízást: szentszéki jegyzÅ‘, késÅ‘bb kötelékvédÅ‘, illetve a szombathelyi egyházmegye könyvtárának és levéltárának igazgatója lett (1961). E feladatai mellett lelkipásztori munkát is végzett (szolgálati helyei: Szombathely, Táplánszentkereszt, Tanakajd). 1986-ban a szombathelyi székesegyház, majd 1987-ben a Szent Erzsébet templom plébánosa lett. 1989-ben, a szerzetesrendek újraindulásakor ismét magára ölthette a ferences habitust. A szombathelyi kolostor házfÅ‘nöke, majd 1990-tÅ‘l 1993-ig a Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartomány tartományfÅ‘nöke, késÅ‘bb vikárius provinciálisa és rendi tanácsosa volt. Rendje képviseletében több országban megfordult.
Széleskörű latin nyelvtudásának, amelyre az iskolai kereteken túl fÅ‘ként a szentszéki bírósági munkája során tett szert, a középkori szövegek fordításában vette leginkább hasznát. E tudás Sill Aba Ferenc történészi érdeklÅ‘désének meghatározó momentuma volt. Nem véletlenül Å‘t kérte fel dr. Géfin Gyula, hogy működjön közre a készülÅ‘ Vas Megyei Helytörténeti Lexikon anyagának összeállításában.
„Értette a könyveket, érezte azok atmoszféráját, levegÅ‘jét.”
Dr. Sill Aba Ferenc 1985-tÅ‘l 2011-ig volt a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár és Levéltár igazgatója. Egykori munkatársa, Dobri Mária könyvtáros mesélt Sill atya könyv- és könyvtármentÅ‘ cselekedeteirÅ‘l, hallhattunk tÅ‘le arról a végtelen bizalomról, amit felettese iránta tanúsított. „Annyira megbízott bennem, hogy nem fÅ‘nök-beosztott, sokkal inkább munkatársi kapcsolat alakult ki köztünk.”
Sill atya történeti kutatóként is kiváló kvalitásokkal rendelkezett. Egyházjogi írásai mellett több egyháztörténeti tanulmány és a canonica visitatio-k magyarra fordítása köthetÅ‘k nevéhez.
Dr. Pácz Miklóst, akit a Szent Erzsébet plébánia egyházközségi elnöki tisztségébÅ‘l adódó kölcsönös együttműködés mellett baráti szálak is kötötték Sill atyához, felidézte a Csallóközcsütörtökön töltött gyermekéveket, a „pilises barátokhoz” való csatlakozás körülményeit, majd szólt a rendszerváltozás utáni Szombathely közéletében vállalt szerepérÅ‘l.
Megemlítette, hogy Sill atya életének 93 esztendeje rendkívüli találkozásokra is alkalmat adott. IV. Károly inasának leszármazottja révén például értékes adalékokat jegyezhetett fel a király visszatérési kísérlete során történt szombathelyi tartózkodásáról. A másik érdekes, Sill atya révén ismertté vált történet egy Kiss vezetéknevet viselÅ‘ káplánról szól, aki nagy bátorságról tett tanúbizonyságot. A nevezett káplánnak ugyanis Kun Béla mellett kellett állnia a szombathelyi püspöki palota erkélyén, amikor a kommunista vezetÅ‘ beszédet mondott a nagygyűlésre összesereglett (összeterelt?) tömeg elÅ‘tt. A beszéd éppen akkor ért véget, amikor megkondultak a delet jelzÅ‘ harangok. Kiss káplán, papi kötelességéhez hűen, így szólt a tömeghez, illetve Kun Bélához: „A mi családunkban az a szokás, hogy ilyenkor elimádkozzuk az Úrangyalát.” Mikor elkezdte az imádságot, a tömegben állók levették kalapjukat és vele imádkoztak. A közös imát Kun Béla zord arccal hallgatta végig és olyasféle megjegyzéssel távozott, hogy „Mi ezzel nem értünk egyet, de elismerjük, ha valaki másképpen gondolkodik.” A történet 2011-ben, a Pax et Bonum hasábjain rímes formában napvilágot látott.
A vers felolvasása után, az esemény méltó zárásaként a közönség belehallgathatott egy nyilvánosan eddig soha le nem játszott hangfelvételbe. A felvételt dr. Balogh Lajos botanikus (Savaria Múzeum) készítette és hozta el magával ez alkalomra. A kazetta azért is különleges relikvia, mert megÅ‘rizte számunkra a szombathelyi ferences rendház utolsó kertrészének felszámolása elÅ‘tt, 2000. április 5-én tartott területbejárás emlékét. Bár a pódiumbeszélgetés végén lejátszott felvételrészletben el-elnyomta a beszédhangot az utcazaj, Sill atya még így is, tizenkilenc és fél év távlatából is újabb történeti adatokkal bÅ‘vítette a rá emlékezÅ‘ hallgatóság ismereteit.
Sztelly-TK