A gyerekeket Szalainé Bodor Edit igazgatóhelyettes és dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény vezetÅ‘je fogadta. A történész röviden összefoglalta a domonkosok magyarországi históriáját. Szó esett a Rend legismertebb hazai képviselÅ‘irÅ‘l, Julianus barátról és Árpád-házi Szent Margitról és arról, hogy a török hódoltság és a reformáció idején csaknem teljesen elnéptelenedtek a középkori magyar provincia kolostorai. Szent Margit örökösei is elhagyták a Nyulak-szigetén (ma: Margit-sziget) létesült zárdát. ElÅ‘bb Nagyváradra, majd Nagyszombatra és Pozsonyba költöztek, miközben magukkal vitték a szentéletű királylány földi maradványait.
Jan Valdespino O.P. bécsi teológiai professzor kezdte meg Szent Domonkos rendjének magyarországi helyreállítását. Kevesen tudják, hogy a visszatérÅ‘ Rend elsÅ‘ kolostora Szombathelyen létesült 1638-ban. A felvirágzást II. József 1782-ben kihirdetett rendelete törte meg. Néhány domonkos rendi kolostort is megszűntettek, a megmaradók pedig különféle korlátozásokkal működhettek tovább.
A domonkos rend nÅ‘i ágának 19. századi, magyarországi újraszervezése Tommaso Anselmi nevéhez kötÅ‘dik. Kezdeményezésére tíz magyar, olasz és osztrák származású fiatal nÅ‘ KÅ‘szegen megalapította az elsÅ‘ konventet 1868-ban, amely mint ún. harmadrendi kongregáció csatlakozott a domonkos rendhez. Árpád-házi Szent Margit életeszményét követték Szent Ágoston Regulája szerint és elsÅ‘sorban lányneveléssel foglalkoztak. A gyorsan növekvÅ‘ közösség újabb és újabb konventeket és házakat létesített az ország több településén, különbözÅ‘ típusú oktatási intézményekkel. KÅ‘szegen működött az egyik legnagyobb oktatási intézményük: elemi leányiskola, polgári iskola interátussal és tanitónÅ‘-képzÅ‘.
Az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi NÅ‘vérek Apostoli Kongregációja Szombathelyen 1905-ben alapított iskolát. 1948-ban az egyházi iskolákat államosították, 1950-ben pedig a szerzetesrendek működését is betiltották. Az 1991. évi újrainduláskor tíz nÅ‘vér létrehozta az elsÅ‘ új közösséget a Szombathelyen visszakapott rendházban. A domonkos nÅ‘vérek egykori szombathelyi oktatási intézményének épületében ma a Paragvári Utcai Általános Iskola működik.
Hogy telhettek a domonkos leányiskola tanulóinak mindennapjai? ErrÅ‘l az egykori diák, néhai Farkas Józsefné, Nelli néni visszaemlékezésébÅ‘l idézett fel néhány részletet a kiállítás megtekintése során Tóth Kálmán. ElÅ‘ször is minden tanuló egyforma öltözéket viselt. A polgáriba járó nagylányok sötétkék színű, apró hímzéssel díszített, alján és a karkivágásnál fodros, hosszú ruhájához fehér blúz és a vállakat fedÅ‘ elegáns pelerin illett.
Nelli néni iskolai évei alatt egyetlen egyszer sem kapott és nem is látott testi fenyítést, de nem is volt rá szükség: a fegyelem a tanáraik iránti tiszteletbÅ‘l és szeretetbÅ‘l fakadt. Az iskola emberségre, szeretetre és az életre nevelte a diákjait. Az általános napirend szerint kora reggel szentmisét hallgattak a diákok a zárdatemplomban. Egy gyöngybetűkkel kitöltött órarend nyomtatvány arról tanúskodik, hogy az 1937–38-as tanévben a szombathelyi római katolikus elemi népiskola 4. osztályosai hétfÅ‘tÅ‘l szombatig napi öt tanítási órán vettek részt.
A kiállítási tárlókban régi tankönyvek, munkafüzetek, kézzel rajzolt kották, hímzések vonták magukra a múzeumbogár klubosok figyelmét. Nagy érdeklÅ‘dés kísérte a régi természettudományi szertár szemléltetÅ‘eszközeit, a Bell-féle telefont, illetve a különbözÅ‘ optikai lencséket, elektromos mérésekhez és kísérletekhez használt műszereket.
Noha a klubtagok többsége fiú, mégis örömüket lelték egy leánytanoda örökségét szemlélve. Hiszen még Å‘k is az iskola világában élnek, ahol elÅ‘deikhez hasonló örömök és gondok jutnak számukra osztályrészül. Hiába, van, ami nem sokat változott az idÅ‘k folyamán.
Bizony a színjeles bizonyítványt, benne az „ernyedetlen” magaviselettel, és a szépírásos, színes rajzokkal teli füzeteket elirigyelték az egykori diáklányoktól.
Sztelly-TK