Bár az Egylet tagságának egy része idén Dél-Csehország és Linz építészeti emlékeit, múzeumait kereste fel, azért még egy 55 fÅ‘s autóbusz megtelt a császárvárosba látogató vasi múzeumbarátokkal. A Varga Péter (Cserga) vezette csoport célja Kárpát-medencei vonatkozású régészeti leletek megismerése volt.
Az erÅ‘s szél festÅ‘ien szép, hatalmas, bolyhos, szürke fellegeket görgetett fölénk a világoskék Å‘szi égen, amelyekbÅ‘l idÅ‘vel esÅ‘ is zuhogott. Programunkban ez nem okozott nagyobb fennakadást, mivel a három meglátogatni kívánt múzeum (az Ephesos, a Naturhistorisches és a Kunsthistorisches) egymáshoz meglehetÅ‘sen közel helyezkedik el. Legnagyobb kíváncsisággal az Ephesos gyűjtemény felé fordultunk, mert a felújítás miatt 3 éven át zárt ajtókba botlottunk itt. Utólag megértjük a munkálatok elhúzódását: egyetlen kétszintes, hatalmas tér az egész múzeum. A padló, a korlátok és a lépcsÅ‘k fehér márványból készültek, döntÅ‘en klasszicista stílusban. Az ajtók és a tárlók modern, tiszta üveglapok. A monumentalitás önmagában is jelképezi a múlt század elejének történelemszemléletét. Az osztrák régészek 1895-ben szereztek jogot arra, hogy Ephesosban feltárásokat végezzenek és 1904-ig el is hozhatták, amit találtak. Ezek a leletek képzik a gyűjteményt. 1904 után a török állam megtiltotta, hogy területérÅ‘l műkincseket vigyenek ki, így bár az ásatási jog megmaradt, csak dokumentálni lehet az eredményeket.
A bejáratnál a régészeti lelÅ‘hely méretarányos makettje fogadja a látogatót. Mosolyogva vettük tudomásul, hogy – legalábbis a terepasztalon – a tenger is aranyból van. A gyűjtemény büszkesége az amfiteátrumból elÅ‘került páholy és a klasszikus kÅ‘ maszkok, amelyek ma is a színjátszás jelképei. A monumentalitást egy másik jelentÅ‘s lelet is indokolja: egy 27 méter hosszú relief, amely Lucius Verus parthusok felett aratott gyÅ‘zelmének állít emléket. LenyűgözÅ‘ volt látni a katonák gondosan kidolgozott arcát és a lovak élethű, rémült pofáját. Heroikus műalkotás, amelyhez hasonlót csak épületek homlokzatán láttam eddig, itt karnyújtásnyi távolságra van kiállítva. A kiállításra elkisért minket a Burgenlandi Magyar Rádió tudósítója is, aki velünk együtt élvezte Cserga szakszerű vezetését.
Az Ephesos Múzeum megtekintése után rövid, de „viharos” vágtával a Természettudományi Múzeumban folytattuk a kutatást, immár valóban Kárpát-medencei vonatkozásokkal fűszerezve. E tekintetben kelta kincsekrÅ‘l beszélhetünk leginkább, ékszerek és kardok pompás gyűjteményérÅ‘l, amelyek egy része Ausztriában került elÅ‘, de ErdélybÅ‘l és Csehországból is számos kelta csomós és viking sárkányokat idézÅ‘, aranyozott ezüst gyűrű, karperc és csüngÅ‘ származik.
A több teremnyi szépséggel betelve utunkat a Kunsthistorisches Museumban folytattuk, ahol a legkiemelkedÅ‘bb kincsként a nagyszentmiklósi lelet együttest csodálhattuk meg, mint az egykori Habsburg Monarchia földjében megbújó kincset. Sokan ismerik Magyarországon ezeket az aranyedényeket, hiszen a régi 5. osztályos történelem tankönyv tusrajzai a hátrafelé nyilazó vitézrÅ‘l és Emese álmáról innen származnak. László Gyula régész professzor feltevése volt, hogy a díszítés a honfoglaló magyarok hitvilágát jeleníti meg, ám ma úgy tartja a kutatás, hogy az edények avar kori leletek. László Gyula hipotézise azért is sebezhetÅ‘, mert a sas nem csak egy nÅ‘t, hanem egy férfit is a levegÅ‘be emel, így nem biztos, hogy eredetmítosz, és fÅ‘képp, hogy kimondottan Emese mondája lenne. Végül kielemeztük a császárportrékat, felidézve mindazt, amit az életrajzaik alapján tudunk róluk.
Természetesen láttunk sok egyéb híres érdekességet is, amelyeknek nincs magyar vonatkozása. Megcsodáltuk az aprócska Willendorfi Vénuszt, amely a legújabb kutatások szerint Kr. e. 29500-bÅ‘l származik, tehát 4,5 ezer évvel régebbi, mint eddig gondolták, valamint Lucynak, az elÅ‘ember-kisasszonynak helyreállított csontvázát. Nehezen hittük el, hogy a maga 120 centijével és 35 kilójával az Å‘skori sztyeppék úrnÅ‘je lett volna.
Egyébként nem köztudomású tény, hogy az alsó-ausztriai Willendorf an der Wachau közelében fellelt Å‘skÅ‘kori mészkÅ‘szobrocska a magyar származású Josef Szombathy (1853–1943), a Naturhistorisches Museum embertani-Å‘störténeti gyűjteményének kurátora által vezetett régészeti feltáráson került elÅ‘.
Cserga érdekfeszítÅ‘ vezetése mellett, úgy elrepült a „hosszú éjszaka”, hogy majdnem mi magunk késtük le az éjféli találkozót a Mária Terézia szobornál.
Ezúton is köszönjük Csergának az élménydús múzeumi kalandokat. Szuper volt, már most várjuk a következÅ‘ Lange Nachtot!
Mártfai Márta