A 16 tárlóban bemutatott kollekció számos témakört érintett: ipar, kereskedelem, vendéglátás, kulturális rendezvények, sportesemények. A tablókon színes plakátok vonták magukra a látogatók figyelmét. Mind-mind olyan dolgok, amelyek Szombathely hírnevét egykor szerteszét vitték a nagyvilágba. Mivel a projekt megvalósulásához hozzájáruló 18 magángyűjtÅ‘ közül Spiegler Tibor ajánlotta fel a legtöbb tárgyat: mintegy 50 darabot, kínálkozott az alkalom, hogy e szerda délutánon a kurátor mellett Å‘ kalauzolja a vendégeket, elmesélve a számára legkedvesebb relikviákhoz fűzÅ‘dÅ‘ emlékeit, történeteit.
Az elsÅ‘ vitrinekben SzombathelyrÅ‘l szóló kiadványok, folyóiratok mellékleteiként napvilágot látott városismertetÅ‘k kaptak helyet. A következÅ‘ tárló porcelántárgyakat tartalmazott, rajtuk a város címerének esetenként nem túl pontos képével.
– Ezek a porcelánok a szívem csücske. ElÅ‘ször is, mert alulról súrolják a szépség határát, másodszor, mert minden hibájukkal együtt számomra kedves idÅ‘szak, a gyermekkorom emlékét hordozzák. – mondta mosolyra húzódó szájjal a gyűjtÅ‘. Spiegler Tibor elmondta, hogy könyvön ülÅ‘ porcelán baglyainak száma eléri a húszat, de már hiányát érzi a tárlóban láthatóknak. Ezek a kis emléktárgyak elsÅ‘ pillantásra egyformának tűnnek, mégis egyediek: kézzel készültek a Bodrogkeresztúri Kerámia Szövetkezet egyik gyárában, magyar városok megrendelésére. A baglyok kiskönyvén az adott település jellegzetes épületeinek illusztrációja szerepel, így a szombathelyi darabokon a megyeháza, a ferences templom és környéke, vagy a székesegyház látható. Tibor egy ládában megutaztatva baglyait elÅ‘szeretettel fényképezi Å‘ket a helyszíneken.
Hogy mi vezérli Spiegler Tibort gyűjteménye ilyen irányú gyarapításában? – A kényszer – mondta –, az érzés sürgetÅ‘ kényszere, hogy a világból kiveszÅ‘ dolgokat megmentsem, megÅ‘rizzem megsemmisüléstÅ‘l. Úgy látja, hogy napjainkban hiányoznak a város hírét vivÅ‘ kerámia emléktárgyak, kitűzÅ‘k, amiket egy idelátogató turista emlékül vagy ajándékként magával vihet.
Bajzik Zsolt átvéve szót, megemlékezett a ’30-as években tartott ünnepi hetekrÅ‘l, amelyek növelték a térség idegenforgalmát. A minÅ‘ségre nem csupán a rendezvény, de az aprónyomtatványok esetében is adtak a szervezÅ‘k. Az idegenforgalmi iroda prospektusainak grafikái például plakátként is megállták a helyüket. KészítÅ‘ik között olyan művészeket találunk, mint a szombathelyi születésű Csebi Pogány Istvánt (1908–1979), vagy a Munkácsy-díjas Gönczi-Gebhardt Tibort (1902–1994). Ezen kiadványok értékét tovább emeli, hogy rajtuk esetenként a napjainkban már nem látható épített és természeti környezet elemei jelennek meg: a Kioszk, a másodok világháborús légitámadások elÅ‘tti megyeháza, a városi strand vagy az Erzsébet királyné emlékére ültetett gesztenyefa.
Hogy a retro plakátok korunk emberét is megszólítják, annak Bajzik Zsolt nem egy alkalommal tanúja volt a kiállításban tartott tárlatvezetések során.
– Hadd fényképezzem le ezt a plakátot! – kérte az egyik látogató, és hozzátette: – Most értettem meg, hogy a férjem Svájcban miért mondogatta, hogy Szombathely a világ közepe. Hiszen itt a római légiós jelvény nem Rómát, hanem Savariát jelöli.
Számos vidám történetet mesélt még Spiegler Tibor és Bajzik Zsolt, amiért azoknak is érdemes volt ellátogatni a tárlatzáró vezetésre, akik esetleg már a megnyitón, vagy egyénileg megtekintették a kollekciót.
Megköszönve a kiállítás megvalósításában közreműködÅ‘k segítségét, különösen Bajzik Zsolt kurátori munkáját és a Szombathely MJV Civil Alaptól kapott anyagi támogatást, hasonlóan nagysikerű projekteket kívánva magunknak, Spiegler Tibor szavaival zárjuk tudósításunkat: – Mindenkinek az íróasztalfiókjában rejtÅ‘zik egy darabka történelem, legyen az bÅ‘röndcímke, számolócédula, bélyeg, fénykép vagy meghívó. Ezek a múltat idézÅ‘ relikviák valamikor fontossá válhatnak számunkra.
Sztelly