A program a hagyományokhoz híven ismerkedéssel kezdÅ‘dött. Az idÅ‘utazást elÅ‘készítÅ‘ játékok során többek között egy-egy régészeti fogalmat kaptak a gyerekek, amelyet vezetéknevük helyére illesztettek. A táborozók memóriája jól működött, a közös érdeklÅ‘dés hamar összekovácsolta a 17 régészpalántát – állapították meg a játékmesterek, Ágoston Eszter (Sztelly) és Tóth Kámán (Kami). Ezek után Varga Péter (Cserga) bevezette a csapatot az idÅ‘utazáshoz szükséges ismeretanyagba. Szó esett az abszolút és relatív idÅ‘rendrÅ‘l, komoly eszmecsere zajlott a kincsek anyagi és tudományos értéke közti különbségekrÅ‘l.
Ezen tudással felvértezve immár némi archeológiai megalapozottsággal kezdÅ‘dhetett el az idÅ‘gép tervezése. Három, egymással együttműködÅ‘ kutatócsoport dolgozott a különleges „jármű” összeállításán. A vezérlÅ‘tábla, az idÅ‘kerék és a „karosszéria” megtervezésében, a bonyolultabb technikai problémák megoldásában elsÅ‘sorban Kocsner Anita „műveleti és művészeti koordinátor” segítette a gyerekeket, de a megvalósításból Várnainé Balogh Beáta tanár és Sztelly is kivették részüket.
Habár a sokoldalú szerkezet végül kocka alakúra sikeredett, mégis lehengerlÅ‘ küllemet öltött, kívül és belül egyaránt. Biztonsági rendszerén nem találtak rést a felülvizsgáló „mérnökök”. A gép sajátossága, hogy gondoskodik az idÅ‘utazók korhű öltözékérÅ‘l és a túlélésükhöz szükséges eszközökrÅ‘l. IdÅ‘kerekén az Å‘skortól egészen napjainkig bezárólag jellemzÅ‘ helyzetjelzÅ‘ rajzok jelennek meg. A bronzkort például a velemi aranydiadém, a római kort egér alakú illatszeres üvegcse, a korai középkort egy frank lándzsa hivatott jelképezni. HÅ‘pajzzsal ellátott külsÅ‘ burkolatán idÅ‘spirál tekereg, amelyet különbözÅ‘ korok tárgyai ékesítenek. Ezeket a rajzokat fantomkép illusztrátorok készítették, az ábrák az esztétikai funkció mellett informatív jelleggel is bírnak pl. arra az esetre, ha az utasok elfelejtenék, hogy milyen is egy vaskori csónakos fibula, vagy egy Krisztus-monogramos pallium tű. A csodamasina vezérlÅ‘rendszeréhez külön ismertetÅ‘ készült.
Az idÅ‘gép bevetésére a tábor második napján került sor. De kezdjük az elején! Nem elegendÅ‘ az idÅ‘ben, de a térben is megfelelÅ‘en kell tájékozódnia annak, aki idÅ‘utazásra adja a fejét. Nem beszélve arról, ha az illetÅ‘ elrejtett kincsek felkutatására vállalkozik! Karáth László ny. tanár, természetjáró vállalta, hogy bevezeti a gyerekeket az online térképek és a GPS használatába, miközben a kincsesláda-keresÅ‘ természetjárók által preferált ismeretterjesztÅ‘ játékkal (geocaching) trenírozza Å‘ket a rájuk váró feladatra.
A térképes elÅ‘adást követÅ‘en elkezdÅ‘dött a történelmi Magyarország régészeti kincsleleteinek feltérképezése, Sztelly és Kami vezetésével. Az idÅ‘gép megfelelÅ‘ beállítása után az utazók megkeresték, hogy melyik vármegye területérÅ‘l származnak a kártyákon szereplÅ‘ tárgyak. Eközben hasznos információkat osztottak meg egymással például a kismákfai paténáról, a bodrogolaszi, vagy a nagyszentmiklósi kincsrÅ‘l. A Kárpát-medence területén elhelyezhetÅ‘ 155 darabos (!) kincslajstrom a tábor ideje alatt tovább bÅ‘vült.
Ebéd után dr. Kiss Gábor régész a minden valószínűség szerint 1051-ben elrejtett két Vas megyei kincsrÅ‘l, a bögöti éremleletrÅ‘l és a zsennyei karperecekrÅ‘l tartott elÅ‘adást. Hasznos volt jól odafigyelni, mert a délután hátralévÅ‘ részében tudományos célú „hamisításba” fogtak a gyerekek. Mivel üres bugyellárissal még „idÅ‘utazni” sem lehet, Anita és Kami vezetésével kikalapálták a bögötei éremkincs egy-egy darabjának felnagyított változatát. A csapat másik fele az egyik zsennyei karperec olcsóbb másolatát készítette el, Szabóné Lesch Andrea segítségével.
A harmadik napon vasparipára, majd drótszamárra pattanva Zsennyére indultak kincset kutatni a táborozók. Püspökmolnáriban, a vasútállomáson Kuslits Gábor helytörténeti kutató várta Å‘ket, hogy autentikus helyszínen meséljen nekik Prinz Gyula geográfusról, a település neves szülöttérÅ‘l. A túra a község Szent Tamás apostolról elnevezett templomának megtekintésével folytatódott. Izgalmas pillanat volt, amikor a Gábor utasítására felcsavart futószÅ‘nyeg alól elÅ‘tűnt a templomépítÅ‘, néhai jakabházi Sallér István vicepalatinus (alnádor) szépen faragott sírköve.
A következÅ‘ úti cél a 2017-ben felújított rábatöttösi Szent Cecília templom volt. A fokozódó hÅ‘ségben jó volt betérni az id. Dorffmaister István falfestményeivel ékes, kellemesen hűvös levegÅ‘jű istenházába. Zsennyére érkezvén két csoportra vált szét a társaság, hogy egymással versenyezve minél többet felkutassanak a Karáth László által elÅ‘zÅ‘ nap elrejtett 13 kincsbÅ‘l. Érdemes megjegyezni, hogy itt, az egykori Békássy kastély parkjában került elÅ‘ az a három karperec, amelyet III. Henrik német-római császár 1051. évi hadjárata idején rejtettek földbe. A régésztáborosok GPS eszközzel és térképpel támogatott kincskeresÅ‘ tevékenységét csak a vérszomjas szúnyogsereg támadása nehezítette.
Az összecsipkedett, de az izgalmaktól (és a 35 fokos hÅ‘ségtÅ‘l) kellÅ‘en felhevült bringások Rumban költötték el a megérdemelt ebédet, majd Csempeszkopácsra látogattak, hogy megnézzék a község híres, szintén Árpád-kori Szent Mihály templomát és a Pungor Zoltánról elnevezett helytörténeti múzeumot. A templomban dr. Kiss Gábor, a múzeumban Cziráki István és Kami kalauzolta a gyerekeket.
Csempeszkopácstól hazafelé haladva már csak Táplánszentkereszten tartottak pihenÅ‘t a hÅ‘ségtÅ‘l elcsigázott túrázók.
Csütörtökön a Vasi Múzeumi Látványtárba helyezték át székhelyüket a kincsvadászok, ahol egy nemrég elÅ‘került bronzkori depó-lelet várt rájuk. Ám mielÅ‘tt szemrevételezték volna a leletegyüttest, Kami vezetésével rövid sétát tettek a látványtárban, majd meghallgatták Cserga elÅ‘adását a bronzkori, a szkíta és a kelta kincsekrÅ‘l, temetkezési mellékletekrÅ‘l (pl.: gundestrupi üst, vixi krátér).
Nagy élmény volt a Jáki úti bronzkincs legjavát alkotó, gondosan elcsomagolt és leltározott tárgyakat testközelbÅ‘l szemlélni. A gyerekekre várt a töredékes darabok azonosítása, vizsgálata és további kérdések megfogalmazása. A kérdésekre KÅ‘szegi Ádám gyűjteménykezelÅ‘, Cserga és Kami adtak választ. Többen megjegyezték, hogy a zöld és kék patinás eszközöket: sarlót, füles-tokos baltát egykor nem sűrűn használhatták, mert töröttek ugyan, de nem kopottak. Talán egy bronzöntÅ‘ műhely hátrahagyott termékei lehetnek?
Ez a nap sem múlt el kézművesség nélkül: az idÅ‘ kalandorai Szabóné Andi vezetésével olyan korong készítésébe fogtak, amelyet a velemi aranykincs ihletett.
Ebéd után KÅ‘szegi Ádám vezetésével rövid séta következett a régészeti raktárbázison. Egyebek mellett meg lehetett tekinteni a Járdányi Paulovics István RomkertbÅ‘l idehozott, restaurálásra váró hatalmas mozaikpadlót, végig lehetett kísérni a tárgyak útját a tisztítástól a leltározásig, sÅ‘t bele lehetett nézni egy-egy lelettároló dobozba is.
A délután elsÅ‘ fele Móra Ferenc egyik novellájának elemzésével telt, Varga-Péntek Viktória tanár társaságában. Móra régészeti munkásságának hatása számos írásában (Aranykoporsó, Hannibál feltámasztása, Utazás a földalatti Magyarországon) megmutatkozik. A Kincsásás halottal című novella középpontjában az értékek mibenlétének kérdésköre állt. A Szeged–nagyszéksósi, hun kori kinccsel kapcsolatos, finom humorral átitatott, mégis mélyen elgondolkodtató írást mindenkinek ajánljuk olvasásra!
A délután második felében dr. Kiss Gábor állt a régésztáborosok élére, hogy egy 1360-ban tartott határjárás útvonalát, illetve annak egy részét bejárják. Banafölde annak a késÅ‘bb SzÅ‘keföldének nevezett birtoknak a korábbi neve, amelynek emlékét ma már csak egy kis utca, a SzÅ‘keföldi utca Å‘rzi Szombathelyen. Be kell vallani, hogy a régésztáborosok egy jó fagyi kedvéért letértek az oklevélben fennmaradt útvonalról.
Az utolsó nap úgy elrepült, mintha az idÅ‘gépet gyorsító üzemmódba helyzeték volna. Tóth Kálmán „Kié a kincs?” című elÅ‘adásával indult a zárónap programja. Kiderült, hogy mik a kincstalálók jogai és kötelességei. Bejelentési kötelezettség ide vagy oda, sok esetrÅ‘l tudunk, amikor pótolhatatlan régészeti értékek tűntek el kézen-közön.
Kami arról is mesélt, hogy a régebbi korokban milyen törvények vonatkoztak a talált kincsekre. A középkorban a harmadolás jogszokása élt: 1/3 a királyé, 1/3 a földesúré, az utolsó harmad pedig a megtalálóé volt.
Ezt követÅ‘en numizmatikai alapozáson estek át az idÅ‘utazók. Vas megyei éremkincsekbÅ‘l (Szombathely-Herény, Katafa, Tokorcs) származó római kori pénzeket vizsgálva megtudhatták, hogy mikor és milyen okból kényszerültek összespórolt vagyonuk elrejtésére Savaria territoriumának lakói. A foglalkozást „isteni csoda” tette emlékezetessé: Várnainé Bea segítségével életre keltek a római pénzek hátlapjának allegorikus alakjai. A római utazóládából tóga, tunika, palla, pallium kerültek elÅ‘, miközben Bea a ruhadarabok viselésének alapszabályairól (sosem látszódhat ki a boka), a ruhák jellemzÅ‘irÅ‘l és a sminkelési szokásokról osztott meg érdekes ismereteket a gyerekekkel. IdÅ‘utazóink bizonyára csodálatot keltenének az ókori Savariaban, ha Minervaként jelennének meg teljes fegyverzetben, vagy elkendÅ‘zött tekintetű Justitiaként, karjukon bÅ‘ségszaruval sétálgatnának a város fórumán. A tógáját igazgató polgár, aki néhány csuklyás kereskedÅ‘t figyel, már nem keltene olyan nagy feltűnést, ha csak a pénzzel teli erszényekre lesÅ‘ tolvajokat, rablókat nem számítom, akikbÅ‘l bizonyára számos akad a BorostyánkÅ‘ út mentén.
Délután a Seuso-kincs szövevényes történetét követhették végig a gyerekek Cserga elÅ‘adásán. A 70 kg színtiszta ezüst edénykészletet minden bizonnyal Valentinianus császár adta nászajándékul bizalmasának, a Balaton (lacus Pelso) közelében lakó Seusonak. A becses adományt valószínűleg a kvád-szarmata betörés idején, Kr. u. 374-ben rejtették el. Megtalálása és az ország területérÅ‘l való kicsempészése krimibe illÅ‘ történet.
A régésztábor kincskeresÅ‘ játékkal és az elmúlt öt nap élményeire való visszatekintéssel zárult. A múzeumbogár régésztábor MBRT.1.9.06.24-28. gyári számú idÅ‘gépe sajnos nem bír már ki több bevetést. Tervezés alatt áll a modernizált, 2.0-ás verzió. Hogy hová repít? Kiderül 2020 nyarán!
TK-Sztelly