A dimbes-dombos vidék, az aprócska zárt települések, az emberek barátságossága, a lankás szÅ‘lÅ‘hegyek és a boronafalú Å‘si pincék olyan élményt nyújtanak, amit a turista, ha egyszer kipróbált, nem tud tÅ‘le szabadulni. Az idén is három túrát tervezünk erre a vidékre, ebbÅ‘l az elsÅ‘t, a jelenlegit június második hétvégéjén teljesítettük. Meg szeretnénk még nézni egy túrán a Vadása és Borostyán tavat, fellátogatunk ZalalövÅ‘ mellett a Kisfernekágon lévÅ‘ Csütörtök-hegyre, ismerkedünk majd Zalaegerszeggel, közelében a TV toronnyal és a környezÅ‘ vidékkel.
Pünkösd szombatján SzombathelyrÅ‘l 14-en utaztunk el ZalalövÅ‘re, ahonnan a túránk indult.
ZalalövÅ‘ sokban hasonlít Szombathelyhez, hiszen a rómaiak Kr. u. 124-ben Aelium Salla néven itt is várost (municipiumot) alapítottak, ezen túl itt halad keresztül a Szombathely (Savaria) – Sopron (Scarbantia) irányába vezetÅ‘ BorostyánkÅ‘ út, sÅ‘t még a Szent Márton vándorút is érinti mindkét várost. Sajnos a római kori kiállítás és a néprajzi gyűjtemény ezúttal zárva volt, de a neogótikus istenháza nem, így közösen megnéztük a Szent László templomot, melynek festett üvegablakai különösen szemet gyönyörködtetÅ‘k. Ezt követÅ‘en elindultunk Salomvár (régi nevén Salamonvár) felé. Út közben elértük a Mosonmagyaróvárról Rédicsre vezetÅ‘ 86-os út három éve átadott új völgyhídját, amely 600 méter hosszúságával látványos építmény és elkészültével naponta mintegy 5000 gépjármű, fÅ‘leg kamion kerüli el ZalalövÅ‘t.
Némi szintemelkedés után érkeztünk meg Salomvárra, ahol a templomot ugyan zárva találtuk, de a kocsma éppen kinyitott, így ott elfogyaszthattuk szendvicseinket és a rekkenÅ‘ hÅ‘ségben jól esett a hideg, frissítÅ‘ ital.
Négy túratársunk innen visszautazott Szombathelyre, tízen pedig folytattuk utunkat Kávás felé. Út közben felkapaszkodtunk Kurtamajorig, majd fÅ‘leg mezei utakon elértük a kávási Boronaút egyik állomását, s ekkor már nem volt messze a kávási "Göcsej Kulcsosház". Innen indult túránk egyik legérdekesebb része, a kávási Bagolytúra.
Ezt a körtúrát a 250 fÅ‘s település önkormányzata és civil szervezetei immár 21. alkalommal szervezték meg a falut körül ölelÅ‘ dombokon – völgyeken, kijelölt turistaúton és erdei ösvényeken keresztül. A 7,5 km hosszú útvonalon a szervezÅ‘k 7 állomást helyeztek el, ahol 12 feladatot kellett közösen megoldaniuk a legalább 10 fÅ‘s csapatoknak. Ezek az ötletes ügyességi, szellemi, játékos feladatok olyanok voltak, hogy azt a gyermekek és a nagyszülÅ‘k egyaránt érdekesnek találták, és szívesen részt vettek benne. A túra kedveltségét jellemzi, hogy azt idén is több mint 200 személy járta végig a 6 évestÅ‘l a 80 évesig bezárólag. A csapatok önállóan, negyed óránként indultak, az elején még mi is világosban róttuk a métereket, késÅ‘bb azonban már sötétben kellett az erdei ösvényen boldogulnunk és a feladatokat megoldanunk. Nos innen származik a "bagolytúra" elnevezés is. A szervezÅ‘k megkértek bennünket, hogy fogadjunk be két apukát és három kisgyermeket a csapatunkba, ezt szívesen megtettük és a csacsogó gyermekek tovább színesítették a túránkat. Bizony elmúlt már este 11 óra, mire a túra kiindulási pontjára visszaértünk, ahol a szervezÅ‘k vacsorával vártak minden résztvevÅ‘t és igazolást kaptunk arról, hogy a túrát teljesítettük. A vetélkedÅ‘n megszerezhetÅ‘ 120 pontból 95-öt teljesítettünk, ami a többi csapathoz képest jó eredménynek minÅ‘sül. A végeredményt azért nem tudjuk, mert az utolsó csapat már éjfél után érkezett vissza a kiindulási helyre, amit mi nem vártunk meg.
Innen még 2,5 km út volt hátra szállásunkig a csurgaszi Apacs Tanya lovasudvarig, ahol bizony senkit nem kellett elringatni, hogy álomba szenderüljön.
Másnap nem kellett korán kelnünk, szállásadónk finom grill reggelit készített, amit jó hangulatban fogyasztottunk a szabadban, a volt Huszár vízimalom terraszán és közben gyönyörködtünk a minket körülvevÅ‘ tájban.
Ezt követÅ‘en kissé körülnéztünk az Apacs tanyán, melynek középvonalában a Zala folyó folyik végig. A lovak, disznók, kacsák, kecske, szamár, borjú látványa mellett a legnagyobb élmény mégis az volt, hogy egy tyúkanyó alatt kiscicákat találtunk, akiket a kendermagos pótmama nagy szeretettel fogadott szárnyai alá, folyton beszélt hozzájuk, óvta Å‘ket. Az igazi cicamama pedig reggel - este megszoptatta a kicsinyeit, napközben pedig kutya barátja társaságában töltötte évi rendes szabadságát.
Hamarosan azonban indulnunk kellett. Mezei úton próbáltunk Gödére bejutni, de a vizenyÅ‘s terület miatt vissza kellett fordulnunk. Hottóra a falúháznál értünk be, ahol tavaly már megtekintettük az ottani néprajzi kiállítást. Leérve a Böde - Teskánd országútra ismét gyönyörködtünk a gyermekek által kifestett hottói autóbuszmegállóban, majd egy kis emelkedÅ‘, egy kis lejtmenet után beértünk Teskándra, ahol a vendéglÅ‘ben a buszunk indulásáig még el tudtunk fogyasztani egy hideg üdítÅ‘ italt.
A két napos túra végén kissé fáradtan, de élményekkel eltelve, mintegy 40 km legyaloglása után szálltunk fel a Zalaegerszegre induló autóbuszra, hogy onnan Szombathelyre utazzunk. Erre a túrára, akik azon részt vettünk, bizonyára sokáig jó szívvel fogunk visszagondolni.
Antalovits György