A legendák és fantázia világából a „szombathelyi múmia” történetének hiteles, forrás alapú megközelítése felé terelte a gyerekeket a foglalkozásvezetÅ‘, Tóth Kálmán. Izgalmasan hangzik, de távol áll a valóságtól az elgondolás, miszerint a múmiát a neves Afrika-kutató, Almásy László Ede ajándékozta Mikes János megyéspüspöknek. Mivel Horváth József, akinek köszönhetÅ‘en fény derült a múmiabeszerzés részleteire, sajnos betegség miatt nem lehetett a múzeumbogár klub vendége, a történetmesélés Kamira hárult, aki forráselemzésre is lehetÅ‘séget adott a múzeumbogaraknak.
Hérodotosz: A görög-perzsa háború című műve, A Vasmegyei Régészeti Egylet 1884-ben kelt évi jelentése, A Szombathelyi Római Katholikus FÅ‘gimnázium 1910. évi értesítÅ‘je, a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011. évi 2. száma, a Múzeumcafé című folyóirat 2011. augusztus-szeptemberi száma, egy 1896-os Vasvármegye szám és a Múmiák testközelben című kiállítás katalógusa hevertek a gyerekek elÅ‘tt az asztalokon.
Mindezeket sorra kézbe véve fény derült a sztori részleteire. Az 1951-ben a Szépművészeti Múzeum birtokába került „szombathelyi múmia” egy 160 cm „magas”, 35-40 év körüli férfi konzervált teteme, amelyet korábban a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium szertára Å‘rzött. A múmiát nem Almásy, hanem Kuncz Adolf csornai prépost adományozta az iskolának, miután 1896-ban Ruprich Gusztáv radegundi orvos és Carl August Reihardt kairói német konzul közvetítésével megvásárolta azt egy kartonázs koporsóval együtt. (Ez utóbbiról nem bizonyítható, hogy a múmiához tartozott). Az „ujjpercre pontos” gyolcskötésbe és vászonruhába öltöztetett múmia Szombathelyre érkeztérÅ‘l és „kicsomagolásáról” a helyi sajtó is beszámolt: „Arczáról a burkot nagy nehezen eltávolitották, s most az arczcsont és a bÅ‘rszerkezete, a fogsorok, a kibillent nyelv, a szemek, az orr megfeketedett alakban, de azért teljesen ép állapotban látszanak.” – olvasható a Vasvármegye 1896. július 5-i számában.
A „szombathelyi múmia” átfogó tudományos vizsgálatára 2011 márciusában került sor, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében Å‘rzött 3 „társával”: Hortesznaht-tal, Rer-rel és az úgynevezett „kicsomagolt múmiával” együtt. A tetemeket számos szakember, a régészek és egyiptológusok mellett orvosok, antropológusok, biológusok, kémikusok vizsgálták. A modern természettudományos módszerek sok új ismeretet hoztak felszínre – derült ki a levetített videórészletbÅ‘l. A radiokarbon (C14) vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy emberünk a Ptolemaiosz korban, azon belül is valamikor Kr. e. 320–200 között élt. A modern technika segítségével számos részlet kiderült a mumifikálás mikéntjérÅ‘l is – és még a bandázst sem kellett megbontani. A computer tomográfia (CT) megmutatta, hogy az elhunyt belsÅ‘ szerveit hengeresen csomagolva visszahelyezték a testbe. A „szombathelyi múmia” esetében tehát nem volt szükség a bebalzsamozott máj, tüdÅ‘, gyomor és más belsÅ‘ szervek tárolására szolgáló szent edényekre. Kami felvillantott néhány csodálatos képet a torinói Museo Ezigio (Egyiptomi Múzeum) kiállításából – amelyet a múzeumbarátok 2018. évi utazása során volt alkama megtekinteni –, kiemelve a külön tárlódobozban Å‘rzött kanópusz edényeket. Noha a 2015-ben egy idÅ‘szaki kiállítás erejéig Szombathelyre visszatért „múmiánknak” nem volt szüksége efféle alkalmatosságokra, a múzeumbogarak azért készítettek néhányat mutatóba só-liszt gyurmából és mustáros üvegbÅ‘l, Kocsner Anita segítségével. Közben komoly versengés bontakozott ki egy szkarabeusz kulcstartóért, amit Cserga ajánlott fel a legszebb edényt készítÅ‘ múzeumbogárnak. Nehéz lesz egyetlen nyertest avatni!
Sztelly-TK