Azért, hogy a programban legyen egy kis gyaloglás is, nem a legrövidebb utat választottuk. Olyan túrázási lehetÅ‘séget kerestünk, amelyhez nem társul túl meredek emelkedÅ‘. Az út tervezésekor összegyűjtöttem a látnivalókat, így bakancslistára került a Boldog Mór kilátó, a millenniumi emlékmű és az apátsági arborétum is.
SzombathelytÅ‘l Celldömölkön keresztül GyÅ‘rszabadhegyig vonattal utaztunk, majd onnan Pannonhalmára indultunk tovább. Csatlakoztak hozzánk korábbi, celldömölki tagtársaink két vendéggel, GyÅ‘rben egy pesti túratársunk, Pannonhalmán pedig egy házaspár várt minket, akik GyÅ‘rbÅ‘l autóval érkeztek. Így 28-an vágtunk neki szép tavaszi napsütésben az útnak. Az út eleje a könnyed emelkedÅ‘ leküzdésérÅ‘l szólt, hogy felérjünk a 240 m magas dombtetÅ‘re. Amikor elértük a sárga sávjelzést, amely Pannonhalma és GyÅ‘rszemere között fut végig, felértünk egy árnyas pihenÅ‘helyre a Nagyboldogasszony kápolna alatt. Megebédeltünk, majd Szalai András egy verset szavalt el a nemrég leégett Notre Dame-ról. Ebédünk után fellépcsÅ‘ztünk a templomdombra, a fehérfalú kápolnához.
A Boldogasszony-kápolna építése 1714-ben kezdÅ‘dött. Eredetileg az apátság közelében élÅ‘ nem magyar anyanyelvű lakosság plébániatemploma volt. Belsejében három barokk oltár és egy 18. századi kis orgona látható. A barokk épületet 1865-ben romantikus stílusban felújították, ekkor készült falainak és kapuzatának tagolása és díszítése is.
Az épület külsÅ‘ fa ajtaja nyitva volt, így a vasrácsok között be tudtunk kandikálni és fényképezni. A templom oldalában, a templomdomb alján három golgotai kereszt is található. Ezután déli irányba haladtunk a sárga háromszögjelzésen. Jobbról a tavaly épített lombkorona tanösvény lebegett a fák felett, pazar kilátást nyújtva Pannonhalmára és Ravazdra. A fényképezés és a tavaszi tájban gyönyörködés után egy közös fotót készítettünk, majd akik bírták a lépcsÅ‘zést, felmentünk a baloldali hatemeletes kilátó tetejére. Innen már más szemszögbÅ‘l az egész pannonhalmi dombság vidékét beláthattuk.
A kilátótól visszafordulva és a kápolna mellett továbbhaladva megkerestük a millenniumi emlékművet, amely eredetileg 1896-ban épült, de 1938-ban újra kellett építeni, leromlott állapota miatt. Sajnos le volt lakatolva az ajtaja, így a honfoglalásról szóló befejezetlen faliképet nem tudtuk megnézni. Az emlékműtÅ‘l az út egyenesen az apátsághoz vezetett, mi most az apátsággal szembeni, kerítéssel zárt arborétumban tettünk sétát. Miután ez is domboldalon fekszik, így itt volt alkalmunk egy kis le-fel gyaloglásra. Az arborétum bejárása után egy kellemes lépcsÅ‘soron lementünk a városka központjába. Miután bÅ‘ven volt még idÅ‘nk a GyÅ‘r felé tartó autóbusz indulásáig, lehetÅ‘ségünk nyílt egy kávé, üdítÅ‘, vagy uram bocsá sör elfogyasztására. De akadtak, akik friss lángost, palacsintát falatoztak.
GyÅ‘rbe tartó buszos utazásunk a forgalmi dugók miatt kritikusra sikeredett, ugyanis a busz vagy 20 percet késett a végállomásig, és pár társunknak még jegyet kellett venni, de végül sikeresen vonatra szálltunk és kellemesen elfáradva, de élményekben gazdagodva érkeztünk haza.
Urbán László