Reggel, kicsit hűvös időben, csepergő esőben szálltunk le a vonatról a kőszegi vasútállomáson. A hátizsákokból előkerülő esernyőket, esőkabátokat szerencsére nem kellett sokáig használni. Elhagyva Kőszeg városát, a koronaőrző bunkernél már nem volt szükség esővédő felszerelésre. A felhők megritkultak és hamarosan kisütött a nap.
Miután magunk mögött hagytuk a bunkert, ahol az emléktábla tanúsága szerint a Szent Koronát 1945. március 18–27. között, 33 éves száműzetése előtt őrizték, elindultunk a Kálváriára. Kemény kaptató ez a szakasz, de nagyon érdekes. Nem csak az út melletti, félig kimosódott gyökerű fák látványa ragadja magával az erre járót, de a stációk domborművei is megállásra késztetik. A Kálváriához felérve a tiszta időben messzire el lehetett látni, Szombathely épületei is élesen kirajzolódtak. A látvány megérdemelt egy 10–15 perces pihenőt. Ugyan már gyakran jártam a Kálváriánál, de csak most fedeztem fel a Kálvária alatt, a nyugati oldalon a domborművek folytatását, amelyek Krisztus utolsó útját ábrázolják.
A pihenő után a felújított trianoni kereszthez indultunk, amely innen 350 méterre északra található. Megállapítottam, hogy az út bal oldalán pár évvel ezelőtt egy erdőirtás helyén, most sűrű három méter magas cserjés terül el. A természet visszavette, ami az övé volt. A Trianon keresztnél épült egy új kilátó, amely kinyúlik a magaslat felé. A távolban a soproni hegyek mellett, az Alpok hóval borított sziklameredélyeit is láthattuk.
Visszatérve az országos kéktúra vonalára elindultunk a túra legmagasabb pontja felé, a Pintér-tetőre. Ezen a szakaszon egy kicsit ki is melegedtünk, de megérte felmenni, észak felé fordulva a szomszédos ország természeti szépségeiben gyönyörködhettünk. A Pintér-tetőről leereszkedve a kék háromszög jelzést elérve az Óház-tető felé vettük az irányt. Bár eredeti terveinkben nem szerepelt, de két érdekes látnivaló okán, mégis érdemes volt kitérőt tenni. Az egyik az Ördögtányér szikla. Ez egy méteres kőszikla az erdőben, aminek a tetején lévő üregben mindig volt víz, ahányszor erre jártunk, még a legnagyobb kánikulában is. Most azonban ez az üreg száraz volt. Túratársaink öntöttek bele egy kis vizet a kulacsukból, hátha jön az ördög, és nem tud reggelizni a tányérjából. A másik látnivaló a Fatalin bükkök a Herceg-erdőben. Három, közel 300 éves bükkfa matuzsálem él itt, a néhai bükk erdő mementójául. Innen hamarosan a kék kör jelzéshez értünk, amely észak felé a Hétforráshoz vezet, nem rég jártunk arra. Mi most a déli irányt választottuk. A Kincs pihenőhöz vitt az utunk, amelynek árnyas erdejében található padokhoz, asztalokhoz telepedve elköltöttük ebédünket. Az út végső szakasza a Királyvölgyön vezetett lefelé. Kőszegre érve azért betértünk a Poncihterbe, ahol egy pohár bor illetve egy korsó sör társaságában finom lilahagymás kenyeret ettünk. A kellemes túrázó időben, szép napot tudhattunk magunk mögött...