Csaknem 60 fÅ‘vel képviselte magát a két szomszéd város a közös eseményén. Pár mondat a KÅ‘szeg–RÅ‘tfalva vasútvonal történetérÅ‘l. A vonalat a Sopron – KÅ‘szeg HÉV társaság építette, 1908-ban adták át a forgalomnak. A trianoni békeszerzÅ‘dés két helyen vágta át a vonalat, Harkánál és KÅ‘szeg után. A magyar oldalon a személyforgalom 1951-ben, a teherforgalom 1960-ban leállt, a síneket 1990-ben felszedték. A Vas megyei vonalon még volt egy megálló KÅ‘szeg felett, amelyet Sörgyári megálló néven jegyeztek. A megszűnt vasút nyomvonalával párhuzamosan készült el a mai kÅ‘szegi elkerülÅ‘ országút. Az osztrák oldalon a megmaradt vonal végállomása Rattersdorf lett, de késÅ‘bb az Oberloisdorfig húzódó 11 km-es szakaszt elbontották.
A túra megtervezése egy kis elÅ‘készítÅ‘ munkával járt, hiszen nemcsak ki kellett deríteni a vasútvonal történetét, hanem egy „vonalbejárás” alkalmával fel kellett kutatni a még fellelhetÅ‘ tárgyi emlékeket.
Az esemény valójában Szombathelyen kezdÅ‘dött, ugyanis az itteni vasútállomáson fogadtuk a soproniak csapatát. Együtt szálltunk fel a KÅ‘szegre induló vonatra. A kÅ‘szegi állomásról indult a gyalogtúra. Csapatunkat a kÅ‘szegi állomás forgalmistája felemelt zöld tárcsával indította a felfedezÅ‘ útra. Az állomástól elindulva az Alsó körútig haladtunk párhuzamosan a néhai vasútvonallal. Itt bizony sok helyen csak kb. 2 méteres cserjést láthattunk a nyomvonalon. Egyik túratársunk jelezte, hogy egy rövid síndarabot talált. Elhagytuk a vasút nyomvonalát és a Gyöngyös patak felé vettük az irányt. Egy nagyon szép ligetes útvonalon lehetett haladni a Gyöngyös és a Malomárok közötti szigeten, és be is kellett ugrani a kÅ‘szegi buszpályaudvarra, ugyanis vagy 9 soproni barátunk nem vonattal, hanem busszal érkezett a túrára. Ezután visszafordultunk a Gyöngyös szigetére és tovább haladtunk, keresve a tárgyi emlékeket. Utunk a FelsÅ‘ körúton, majd a Kéthelyi úton folytatódott, követve a Gyöngyös patakot. Ez a szakasz még a vasi túrázók nagy öregjeinek is új volt. A FelsÅ‘ körútról befordulva a Vámház utcába megtaláltuk a néhai bakterházat, amely igencsak bozótos környezetben bujkál. A vasút nyomvonalán itt egy újabb síndarabot is találtunk, majd tovább indultunk a Kéthelyi utca végére, ahol a vasútállomás épülete állt egykor. Kis keresgéléssel még egy vasbeton hidat is találtunk a helye mellett. Igaz, hogy a híd elemeit benÅ‘tte a gaz és a cserje.
Ha követni akartuk volna vasútvonalat, akkor az országúton kellett volna haladni az ausztriai RÅ‘tfalvára. A túrázók, mint tudjuk, nem szeretik az aszfaltot, ezért természet közelibb útvonalat választva visszafordultunk a kÅ‘szegi Csónakázó tó irányába. Itt rövid megállót tartottunk, majd a tótól egy meredek lépcsÅ‘n felkapaszkodtunk az Andalgóra. Eddig elég szeles, hideg idÅ‘ volt, de innentÅ‘l kezdve megvédett minket a széltÅ‘l a hegy közelsége. A Gyöngyös-patak vadregényes partja felett haladtunk a friss tavaszi zöld színekben pompázó fák között a zöld határ irányába. Az Andalgó egy szakaszán, ahol a világháború elÅ‘tt pihenÅ‘hely volt kialakítva padokkal, sörsátorral, megálltunk, és itt a félúton ismertettem a vasútvonal történetét. Ezután tényleg irány a határ! A zöldhatáron egy darabig a határkövek mellett haladtunk, majd kiértünk az rÅ‘tfalvi erdÅ‘ szélére. A Hubertus kápolnánál kis pihenÅ‘t tartottunk, majd RÅ‘tfalvára érve szerettünk volna bekukkantani a templomba, de csak a templom kertjét tudtuk megnézni. Még vagy pár száz méter után a Gyöngyös hídján átkelve a Bahnhof utcában haladtunk. A falu szélén, a határátkelÅ‘ osztrák épületével szemben megtaláltuk a jó állapotban lévÅ‘ rattersdorfi állomást. Közös fotót készítettünk és miután mindent felkerestünk már, amire a túra elÅ‘tt felkészültem, visszaindultunk a már mindannyiunk által ismert és bejárt úton az Andalgó irányába Magyarországra. Soproni barátaink kis ráadásként a koronaÅ‘rzÅ‘ bunkertÅ‘l még felmentek a Kálváriára, mi pedig KÅ‘szeg városában egy kis idÅ‘t eltöltve kipihentük az utat és hazautaztunk.
Szép, emlékezetes napunk volt, mindenki nagyon jól érezte magán a vicinális túránkon. Reméljük, jövÅ‘re ennek a vonalnak a soproni végénél találkozunk soproni barátainkkal.
Urbán László