Habár dél körül járt már az idÅ‘, mire autóbusszal, majd gyalogszerrel felkapaszkodtunk a 675 m magas Superga dombra, a Basilica di Superga hatalmas épülettömbje mégis titokzatosan, sejtelmesen bontakozott ki elÅ‘ttünk a sűrű ködtakaróból. Hasonló látási viszonyok okozhatták az 1949 májusában bekövetkezett légi katasztrófát, amikor a Grande Torino labdarúgócsapat leszálláshoz készülÅ‘dÅ‘ repülÅ‘gépe a bazilikának csapódott. A játékosokkal együtt a csapat edzÅ‘je, a világfutball legendás alakja, a magyar származású Egri-Erbstein ErnÅ‘ is életét vesztette a balesetben.
A bazilika kriptájában rövid vezetéssel megtekintettük a Savoyai-ház tagjainak remekművű síremlékeit, majd a dombról kissé körülményesen leereszkedve a Pó folyó túloldalán, a Piazza Castello közelében szálltunk ki a buszból. Elhaladtunk a római kori városkapu maradványai fölé emelt középkori várkastély (Castello degli Acaja) és a vele különös módon egybeépített, barokk homlokzatú Palazzo Madama mellett. Néhány percre megálltunk a Savoyaiak rezidenciája (Palazzo Reale) elÅ‘tt, majd a kÅ‘hajításnyira lévÅ‘ KeresztelÅ‘ Szent János székesegyházhoz (Cattedrale di San Giovanni Battista), a torinói lepel Å‘rzési helyére siettünk. A Piazza San Giovanni-ra érve egy pillantást vetettünk Augusta Taurinorum, az antik kori Torino teátrumának maradványaira. IdegenvezetÅ‘nk szindonológiai (lepeltudomány, a görög σινδÏŽν – szindón szóból) összefoglalóját már a katedrális padsoraiban ülve hallgattuk meg.
A 436x110 cm-es, rejtélyes lenvászon szövet mivoltán való hosszas töprengésre, elmélyedésre azonban nem volt idÅ‘ a ránk váró további programok miatt. SzemerkélÅ‘ esÅ‘ben, kisebb városnézÅ‘ kitérÅ‘t téve gyalogoltunk el a Museo Nazionale del Risorgimento Italiano-ba. Az Olasz ÚjjászervezÅ‘dés Nemzeti Múzeuma 30 termet foglal el a Palazzo Carignano impozáns épületében. A korabeli műtárgyakat, dokumentumokat szemlélÅ‘ látogató rendkívül részletes képet kap az egységes olasz állam kialakulásának történetérÅ‘l. Mivel utastársunk, Bodó Judit tanárnÅ‘ az autóbuszon elÅ‘zÅ‘leg tömör, de átfogó elÅ‘adást tartott számunkra a korszakról, számos ismert momentumra figyelhettünk fel. Tovább fokozta az érdeklÅ‘dést, hogy a tárlat külön fejezetben mutatja be az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc legjelentÅ‘sebb személyiségeit, eseményeit.
A kiállítás megtekintése után csoportunk nagyobbik része elzarándokolt a Via dei Mille 22. számú házhoz. Torinói évei alatt két korábbi lakhelye (Via Bertholet 28. és Via Principe Amadeo 24.) után ebben a házban élt és halt meg Kossuth Lajos, akinek emlékét a homlokzaton elhelyezett márványtábla és az épület elÅ‘tti parkban álló mellszobor Å‘rzi. IllendÅ‘ volt tehát, hogy a turini remete tiszteletére elhangozzék a Kossuth-nóta és felkeresse a társaság a Tempio Valdese di Torino-t, a torinói valdensek templomát, ahol 1894. március 28-án 300 ezren vettek végsÅ‘ búcsút a város és a magyar nemzet nagy halottjától, földi maradványainak hazaszállítása elÅ‘tt.
Eközben csoportunk néhány tagja a Museo Egizio-t, a kairói után a világ második legnagyobb, ugyanakkor legrégebben alapított óegyiptomi gyűjteményét kereste fel. A pénztáraknál kígyózó hosszú sorok látványa miatt még tovább apadt az egyiptológia iránt érdeklÅ‘dÅ‘ utastársaink létszáma. A szűkre szabott idÅ‘ és a látogatók nagy tömege ellenére a kitartóbbaknak azonban feledhetetlen élményben volt részük. A múzeumnak otthont adó Palazzo di Via Accademia delle Scienze négy emeletén berendezett, összesen mintegy 10 ezer m2 alapterületű kiállítótereket mozgólépcsÅ‘ köti össze. Az intézmény 40 ezer műtárgyból álló gyűjteményébÅ‘l 3300 tekinthetÅ‘ meg a kiállításban. A több mint 4 évezred régészeti, történeti és művészeti emlékei közt ide-oda cikázva azért sikerült rálelni a legértékesebb darabokra, például a Kha és felesége, Merit sírjából elÅ‘került tárgyakra.