Építése a milánói dóm alapjainak lerakása után 10 évvel kezdÅ‘dött, de csak három és fél évszázad múlva fejezÅ‘dött be. A fÅ‘bejárat két oldalára a város nagy szülöttei, a két római kori író, az idÅ‘sebb és az ifjabb Plinius szobrait helyezték el.
A hajókikötÅ‘ fele haladva megálltunk az egykori Hotel dell’ Angelo épületénél, amelynek homlokzatán emléktábla hirdeti: 1837. december 24-én itt látta meg a napvilágot Liszt Ferenc és Marie d’Agoult leánya, Cosima, Richard Wagner késÅ‘bbi házastársa.
A szemerkélÅ‘ esÅ‘ben hajóra szálltunk, hogy közel két órás utazás után érkezzünk Bellaggioba, ahova Liszt Ferenc is a véletlenek különös egybeesése folytán jutott el. (A mi Como–Bellaggio közti hajókázásunk szintúgy a véletlennek volt köszönhetÅ‘, ugyanis a Lago Maggiore-n tervezett hajókirándulás az Isola Bella-n található kastély zárva tartása miatt nem valósulhatott meg.)
Bellaggio szárazabban is fogadhatott volna minket – állapította meg késÅ‘bb idegenvezetÅ‘nk. A zuhogó esÅ‘ miatt a legtöbben az árkádok alatt sétálgatva, kávét, cappuccinot szürcsölve töltötték el a hajó visszaindulásáig hátralévÅ‘ idÅ‘t. A bátrabbak a bÅ‘rigázást kockáztatva végigjárták a Villa Melzi csodás parkját, néhányan pedig megnézték a város román kori templomát, a Szent Jakab bazilikát is.
Még egy ide kívánkozó érdekesség: az életrajzírók szerint a Dante Isteni színjáték-ával ismerkedÅ‘ fiatal Liszt Ferenc azután kezdett hozzá egyik leghíresebb műve, a Dante szimfónia komponálásához, miután a Villa Melzi kertjében megpillantotta Dante és Beatrice szobrát.
Miközben kiindulási helyünk felé vitt minket a tágas hajó, egyre borongósabb, ködösebb arcukat mutatták felénk a Comoi-tavat ölelÅ‘ hegyek.