Elsétáltunk a Mária Terézia által alapított Teatro alla Scala-hoz, beléphettünk néhány második emeleti páholyba, sÅ‘t szerencsénkre rövid ideig belehallgathattunk a zenekari próbába is. Hiába szerettük volna tovább csodálni a bársonyborítású páholysorokat, a királyi páholyt, néhány perc múlva megkezdÅ‘dött az énekesekkel közös próba, amelyen a látogatók már nemkívánatos vendégnek számítanak. Kárpótlásként az aulában elhelyezett tablókon örömmel fedeztük fel Eötvös Péter, Kurtág György, Ligeti György nevét és a szombathelyi Bartók Szeminárium említését.
Az operaház múzeumának megtekintése után a Piazza della Scala-ról a II. Viktor Emánuel Galérián, ezen az elegáns üzletekkel teli, kereszt alakú passzázson át jutottunk el a Piazza del Duomo-ra. Mivel még volt jó félóránk a dómlátogatásra lefoglalt idÅ‘pontig, elÅ‘ször körüljártuk a Duomo di Milano-t, a római Szent Péter-bazilika után Olaszország második legnagyobb méretű templomát. Megtekintettük kívülrÅ‘l a Gian Galeazzo Visconti herceg utasítására emelt legrégebbi épületrészt, a tisztán gótikus apszist, majd hátizsákjaink, táskáink tartalmát is érintÅ‘, alapos biztonsági átvizsgálás után bebocsátást nyertünk a dómba. A 67 darab, 45 m magas pillérrel 5 hosszanti és 3 kereszthajóra tagolt belsÅ‘ tér látványa percekig letaglózza a belépÅ‘t. E hatás alól nem szabadulva, megtekintettük többek közt a napóra meridián vonalát, (vö.: 2017. Bologna, San Petronio), Hajnal János csodálatos színekben pompázó, 1954-ben készített négy üvegablakát, a fÅ‘oltár fölötti boltozaton elhelyezett medaillont, amelyben a Krisztus keresztjébÅ‘l származó Szent szeget Å‘rzik. Láthattuk Borromeo Szent Károly sírkápolnáját (Scurolo di San Carlo), Giacomo Medici síremlékét és Marco d’Agrate világhírű, a 16. századi szobrász hihetetlen anatómiai tudását bizonyító Szent Bertalan szobrát. IdegenvezetÅ‘nk felhívta figyelmünket arra a táblára is, amely még Szent Ambrus templomából való. Lenyűgözve szemléltük a színpompás, 14. századi üvegablakokat. A szentélykörüljárón lépdelve – amelybÅ‘l a lezárás miatt vissza kellett fordulnunk – az ereklyékhez járuló középkori zarándoktömegekre gondoltunk. A fÅ‘hajóban kifele haladva még egy pillantást vetettünk Nicolas de Verdun 15. században idekerült remekművére, a Trivulzio gyertyatartóra, Borromeo Szent Károly körmeneti keresztjére, amellyel az 1576. évi pestisjárvány idején végigvonult Milano utcáin és arra a porfír keresztelÅ‘medencére, amely vélhetÅ‘leg a római korból maradt fenn.
A dómtól metróval utazva jutottunk el a Santa Maria delle Grazie templomhoz, hogy az elÅ‘re lefoglalt idÅ‘pontban bejuthassunk a refektóriumba. Itt látható ugyanis Leonardo da Vinci – és egyben az itáliai reneszánsz festészet – egyik legkiemelkedÅ‘bb alkotása, az Utolsó vacsora. Ki-ki felidézte magában mindazt, amit a kompozícióról, a restaurálásáról idegenvezetÅ‘nk az autóbuszon, vetítéssel szemléltetve elmondott nekünk.
Ismét rövid metrózás következett: a Castello Sforzesco elsÅ‘sorban Michelangelo Rondanini Pieta-ja miatt vonzott minket. Óvatosan, minden hirtelen mozdulatot mellÅ‘zve szemléltük a befejezetlenségében is megrázó remekművet. Mindenkit hatalmába kerített az érzés: egy pisszenésnél hangosabb szó, és Szűz Mária törékeny karjai elernyednek, kicsúszik közülük a halott Krisztus teste.
A kapcsolódó, piéta-ábrázolásokat felvonultató tárlat háromdimenziós művészettörténeti kurzusként szolgálta Michelangelo alkotásának befogadását, megértését. Ráadásként ízelítÅ‘t kaptunk a középkori kÅ‘faragó művészetrÅ‘l a Museo d’Arte Antica kiállításában. Említsük meg itt Bernabò Visconti nevét: a Viscontiak, akárcsak a Scaligeriek Veronában, az utolsó ítéletig tartó köztes állapotot kifejezve, ég és föld közé, oszlopokra állítva készíttették el síremlékeiket.
Ennyi közös élmény után csoportunk kettévált: voltak, akik a dóm tetején néztek szét, mások a meghirdetett programot követve a Palazzo di Brera képtárban, többek közt Andrea Mantegna, Paolo Veronese, Ticiano Vecellio és Jacopo Tintoretto alkotásaiból merítettek további művészeti élményeket.
A dóm tetÅ‘szerkezetének megmászására vállalkozó kis csoportnak nemcsak templom tetejérÅ‘l nyíló pazar kilátás maradt meg örök emlékül, de az a lenyűgözÅ‘ alaposság is, amellyel a legutolsó indadíszítést is kifaragták a hajdani mesterek egy olyan helyen, ahol e műalkotások meglehetÅ‘sen kevéssé vannak szem elÅ‘tt.
Tóth Kálmán