Bár valóban hűvösen indult a nap, 9 órára mégis 34-en gyűltünk össze a szombathelyi vasútállomáson a Körmend felé induló vonatnál. A programunk elsÅ‘ része Körmend városában egy séta volt, majd a Batthyány kastélyban múzeumlátogatás. A kastély felé indulva elÅ‘ször rátekintettünk az 1788-ban felszentelt körmendi református templomra, majd egy utcasarokkal tovább haladva az evangélikus templom következett. Itt becsengettünk a parókiára. Kedvesen fogadtak minket, sÅ‘t a templomot is kinyitották számunkra. A kívülrÅ‘l vörös tégla borítású templom neogótikus stílusban épült 1887-ben. Belépve a templomba az emeleti fa karzat feletti színes ólomüveg ablakokon beszűrÅ‘dÅ‘ fények csodássá varázsolták a termet. Az egyszerű oltár felett az oltárképen Vágó Pál olajfestményét láthattuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…”. Mellette a négy evangélista szimbóluma látható.
Búcsút vettünk a templomtól és a Batthyányak fészke felé vettük lépteinket. A kastélyegyütteshez érve elÅ‘ször a felújított színházépületben lévÅ‘ jegypénztárhoz igyekeztünk, majd a beléptünk a középsÅ‘ épületbe, ahol a múzeum található. Téli idÅ‘szakban csak a kor- és cipÅ‘történeti múzeum látogatható. ElÅ‘ször a cipÅ‘múzeumot tekintettük meg. Többen közülünk megállapították, hogy ezek a lábbelik mintha tartósabbak lettek volna, mint a maiak. A kiállítás nagyobb része a Batthyányak korával foglalkozik. Többek között korabeli fegyvereket, nyergeket, a família legjeletÅ‘sebb személyiségeinek viaszfiguráit, családfát, régi leveleket láthattunk. A kápolna feletti kis szobában Boldog Batthyány-Strattman László emlékére egy kis szoba van berendezve. Az egyik szobában láthattuk a 19. század végi mesterségek szerszámait, eszközeit is. Bekukkantottunk a nagyterembe, amely egy ideig házasságkötÅ‘ terem volt. Jelenleg itt és a szomszéd termekben felújítási munkák zajlanak.
A múzeumtól búcsút véve indultunk a Rába és a Pinka töltése irányába, útba ejtve az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére emelt templomot, amelynek történetét a 13. századig lehet visszavezetni. A reformáció elterjedésével, 1590-ben az idÅ‘közben gótikus stílusban átépített templom a hitújítók kezébe került. A protestánsok 1643-ig használhatták, amikor Batthyány Ádám visszatért Å‘sei hitére. Az 1730–31-ben történt nagyszabású felújítást több mint 200 év múlva, 1938-ban követte egy jelentÅ‘s külsÅ‘-belsÅ‘ tatarozás. Azóta 1968-ban kívül, 1980-ban pedig belül újították fel a templomot. Mivel a kaput zárva találtuk, az írásos anyag ismertetésére tudtunk szorítkozni. El is indult a csapatunk a végsÅ‘ úti cél, a tÅ‘zikés felé. A hátul maradók egyszer csak kiabáltak, hogy kinyitják a templomot. Szerencsénk volt: a káplán észrevette a nagy létszámú csapatunkat, és volt szíves kinyitni és bemutatni a templomot. Ismertette a berendezést, az oltárképet, a festményeket, sÅ‘t még a templomban található ereklyéket is.
Most már semmi akadálya sem volt az igazi túrázásnak, hiszen eddig úgymond csak tébláboltunk, gyönyörködtünk. A Rába és a Pinka kaviccsal borított töltésén ruganyos léptekkel gyalogoltunk a Dobogó-erdÅ‘ felé. Átkelve a Pinka hídján, hamarosan a tÅ‘zikésbe érkeztünk. A virágok a legszebb formájukban hatalmas csomókban bújtak elÅ‘ az avar alól. Ha a távolba pillantottunk, az erdÅ‘ úgy nézett ki, mintha hó hullott volna a zöld levelekre. Csak az túraösvényen haladhattunk itt, a virágokat is csak nézni, fényképezni szabad. Az erdei séta után újból átkelve a hídon, Horvátnádalja városrészen áthaladva értünk ki a vasútállomásra. Az állomásnál, miután volt némi idÅ‘, Szalai András versmondó tagtársunk versekkel szórakoztatott minket. Miután befutott a Szentgotthárd felÅ‘l érkezÅ‘ vonat, felszálltunk és hazautaztunk. Szép élményekkel gyarapodva, esÅ‘ és szélmentesen telt el a napunk.
Urbán László