Nagy örömünkre csatlakoztak hozzánk az Egylet nem természetjáró tagjai és más szombathelyi természetjárók is. Jó választásnak bizonyult a túravonal, ugyanis sok érdekességet tudtunk meg Pusztacsó és Nemescsó falvakról. A táv kimondottan elÅ‘nyös volt, 9-10 km-re volt tervezve, így sokan tartottak a csapattal a kora tavaszi hangulatot keltÅ‘ napsütéses, tiszta idÅ‘ben. Gyöngyösfalu állomástól indultunk útnak, ahol túratársaink ismertetést kaptak a tervezett útvonalról és a látványosságokról.
Az út elején, a falu határában meglepetésünkre gyönyörű szép, fekete marhacsordát láthattunk. Az állatok is kíváncsian figyelték a karámjuk mellett elhaladó embercsoportot. A tapasztaltabb tehenek még a kamerákba is belenéztek. Tovább haladva a mezei úton az eredetileg elgondolt útvonaltól eltérve pár száz méteres kitérÅ‘t tettünk a Pusztacsó nyugati oldalán található erdÅ‘be. Ez a hely a ’90-es évek elÅ‘tt csak a katonai térképeken volt látható, ugyanis a dombok között volt a Savaria laktanya lÅ‘szerraktára. A befelé vezetÅ‘ úton még állt a dupla kapuk között az Å‘rtorony. Bekukkantottunk egy-két üresen kongó raktárba, amelyeknek falai és a vasbeton elemekbÅ‘l épített födémjei egész jó állapotban vannak.
A kitérÅ‘ után tovább indultunk Pusztacsó felé. A település nevének eredete az Å‘si Chu, Chou, Chow nemzetségre és a török pusztításra vezethetÅ‘ vissza. A helységbe a XVII. században kezdtek visszatelepedni a lakók. A faluhoz érkezve, a templom melletti parkban elfogyasztottuk tízórainkat, jómagam pedig felolvastam a falu történetét.
A következÅ‘ állomásunk Nemescsó község volt. Itt jobbára nemesek telepedtek meg az 1500-as évek elején, és a falu nagy fejlÅ‘désnek indult az ellenreformáció idején. Ugyanis Nemescsó volt az egyike azoknak a településeknek Vas megyében, ahol az evangélikusoknak volt két imaháza. A túra elÅ‘készítése során felvettem a kapcsolatot a helyi evangélikus egyházközség vezetÅ‘jével, aki megígérte, hogy nyitva lesz a templom, mire odaérünk. Így is történt: Horváth Károly úr fogadott minket, és bemutatta a mai formájában 1784 óta álló, szépen rendben tartott épületet.
A templomlátogatás után megkerestük a falu közepén a Weöres-kúriát, Weöres Sándor költÅ‘ nagyapjának egykori lakhelyét. A jó állapotban lévÅ‘ kúria háromosztatú bejáratát timpanon ékesíti, amelyen a család címere látható. A kúria elÅ‘tt elterülÅ‘ parkban megemlékeztem az épület történetérÅ‘l, majd a falu két nagy szülöttérÅ‘l, Péter Sándor tanítóról és Bakó József költÅ‘rÅ‘l is. Felolvastam a jelenlévÅ‘knek Bakó József, a suszterbÅ‘l lett népies költÅ‘ munkáiból. Megjegyzem, ma Szombathelyen utca van róla elnevezve. Miközben itt idÅ‘ztünk, Horváth Károly úr kinyittatta nekünk a 2010-ben bezárt iskolában kialakított helytörténeti múzeumot. Túratársaink nagy érdeklÅ‘déssel tanulmányozták a kiállított tárgyakat, amelyekrÅ‘l a mai fiatalabb korosztály talán már nem is tudja, hogy mire valók. Megköszönve vendéglátóink szívességét, útnak indultunk Lukácsháza irányába. A tervezett vonatindulást elértük. Mindannyian örültünk a látottaknak, és hogy ilyen szép napot tölthettünk el közösen. Azt az egy kilométernyi többletet, amit a kitérÅ‘k miatt tettünk meg, senki sem kifogásolta, így a kirándulás elérte a célját: számunkra új, értékekben gazdag területet ismertünk meg Vas megyében.
Urbán László