Elmondja, hogy az egyesület tagságát a látássérülés különbözÅ‘ fokozataival élÅ‘ emberek alkotják. Van, aki erÅ‘s szemüveget használ, van, aki csupán a fényeket érzékeli és vannak teljesen vakok is. Azzal a küldetéssel alakították meg a közösségüket, hogy bebizonyítsák: így is lehet teljes és boldog életet élni. Aztán a gyerekek figyelmét a vendégek részére kialakított „akadálypályára” irányítja. Az asztalokon különféle társasjátékok: sakk, malom, Ki nevet a végén?, párosításra váró zokni halom, tornacsuka befűzetlen, Braille-írógép, szendvics alapanyagok, mindenféle rejtélyes „kütyük” sorakoznak. SÅ‘t Berci is arra vár, hogy elvigyék sétálni – pontosabban: hogy gazdájával együtt vakvezetÅ‘ kutyás próbaútra vigye a bekötött szemű múzeumbogarakat.
Ha örömmel indulnál társasozni, gondolván, ez nem lehet olyan nehéz, már a feladat elején nagyot koppansz. Bele sem gondolsz, hogy mennyire függsz a látásodtól! Kínkeservesen tapogatózol a pálya iránya, bábuk a helyét jelzÅ‘ lyukak, a dobókocka, majd saját bábud után kutatva. ElvergÅ‘dsz a célig, de ezt is csak segítséggel. A második állomáson uzsonnával várnak, kínálgatnak. A feladat egyszerű: készíts szendvicset! Megy ez csukott szemmel is, gondolod, olyan, mint reggelente! Majdnem, de csak addig, amíg valaki a vajat, kenyeret, szalámit, uborkás tálat át nem helyezi máshová. A kenyéren a vaj mennyisége sem elhanyagolható körülmény, igaz? Hamar rádöbbensz, hogy korántsem vagy olyan ügyes, mint a látássérültek. De azért ne kenÅ‘dj el!
A múzeumbogarak sem adják fel, mindent kipróbálnak. Pénzt számolnak, többé-kevésbé megtanulják leírni Braille-írógéppel a nevüket, zoknit párosítanak, cipÅ‘t fűznek – vakon. Aztán BÅ‘sze György bemutatja, mire is jó az okos telefon. Bizonyára benned is felmerül a kérdés: egyáltalán hogy használja egy vak ember modern korunk eme slágereszközét? Bizonyos telefonokban van beépített felolvasó. Felismeri például a papírpénzt kamera által, ha kell, navigál az „I can go” applikációval, felolvassa a beérkezett üzeneteket, a telepített alkalmazásokat, még a fényképezésben is verbális segítséget nyújt. Apropó segítség: BÅ‘sze György megosztja hallgatóságával azt az információt is, hogy a VGYOSZ-on belül nemzetközi segítÅ‘hálózat működik, kihasználva a videótelefonálás adta lehetÅ‘ségeket.
Az egyik asztalon a mindennapi tevékenységeket segítÅ‘ eszközök (gyógyszeradagoló, szeletelÅ‘, tejÅ‘r a forraláshoz, fény- és színérzékelÅ‘, beszélÅ‘ óra, világítós nagyító, speciális vonalzó- és körzÅ‘készlet) mellett összecsukható, egy mozdulattal használhatóvá tehetÅ‘ fehérbot vár kipróbálásra. A továbbfejlesztett „okos bot” már elÅ‘re érzékeli, ha akadály van a közelben. GPS-el felszerelve a gyalogátkelÅ‘krÅ‘l, utcákról, épületrÅ‘l is tájékoztat.
Jó a hangulatban játszva, az asztaloknál segédkezÅ‘ látássérült emberekkel beszélgetve szinte észre sem vesszük az idÅ‘ múlását, és már búcsúzni kell. A vendéglátók emlékül egy-egy lapozható naptárt adtak a gyerekeknek ajándékba, amit az egyesület életébÅ‘l vett képek díszítenek. Ha teheted, keresd a kapcsolatot a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesületének tagjaival, mert rengeteget tanulhatsz tÅ‘lük. ÁtértékelÅ‘dnek dolgaidat, és talán kicsit másként látod majd a téged körülvevÅ‘ világot.
Sztelly-TK