A 2000 áprilisától kezdÅ‘ anyagot tanulmányozva kiderült, hogy 2001 januárjában a ma már hagyományos gerinctúra még „Korona túra” névre hallgatott, 2002-tÅ‘l „Kendigi túra”, 2004-tÅ‘l pedig már „Gerinctúra” volt az elnevezése.
Akárhogy is nevezzük, a 2019. évi legalább a 19. alkalom, hogy végigjártuk a Velem Szent Vid – Hörman-forrás – Kendig – Óház-tetÅ‘ – KÅ‘szeg útvonalat. Persze nem zárom ki a lehetÅ‘ségét annak, hogy már korábban is megvalósult ennek a szép útvonalnak a végigjárása. Ha csak a rendelkezésemre álló írásos feljegyzésekre hagyatkozom, akkor jövÅ‘re lesz a jubileumi 20. gerinctúra.
De most térjünk vissza a mába. Az idÅ‘járásra nem volt panasz. 0 Celsius körüli idÅ‘ben, szélcsendben tudtunk gyalogolni. Az alacsonyabb szinteken nyoma sem volt a hónak, de azért 500 méter felett már találtunk belÅ‘le. Korábban 60–100 fÅ‘ is részt vett ezen a túrán, a buszok menetrendjének kiírása is úgy volt meghatározva, hogy a kÅ‘szegi természetjáró társaink is tudtak csatlakozni hozzánk Velemben a túra kiinduló pontjánál. Nem tudni miért, ez alkalommal csak 22-en gyűltünk össze a velemi buszfordulónál. De nem keseredtünk el emiatt: aki nem jött el, az csak sajnálhatja, ugyanis szép kirándulásban volt részünk. Ekkora létszámnak is meg van az elÅ‘nye, nem szakad szét a gyaloglók csapata.
Süle Antal vezetésével vágtunk neki az elsÅ‘ emelkedÅ‘nek, felkaptattunk a Szent Vidre. Szint: 550 m. Itt rövid idÅ‘re megálltunk a napsütésben, majd irány tovább a Hármashatár-hegy (724 m) melletti pihenÅ‘hely. Miután az út emelkedÅ‘s részét befejeztük itt, a következÅ‘ félórában elfogyasztottuk elemózsiánk javát, kifújtuk magunkat a kaptatók után. Ez után egy kis föl-le következett az útvonalon, hogy megint felmehessünk a 725 m magas Kendig-tetÅ‘re. A kilátás innen pazar volt Ausztria felé, ahol az Alpok havas vonulatai látszottak. Annyira azért mégsem volt tiszta az idÅ‘, ugyanis a soproni TV tornyot nem láttuk észak felé. A Kendig keleti oldalán már jócskán tapostuk a havat a pár évvel ezelÅ‘tti vihar által ledöntött fák tuskómaradványai között. De a természet dolgozik, a tuskók között helyenként már 2 méter magas cserjék törnek az ég felé. Itt, ezen a 600 méter feletti szakaszon figyelni kellett a lépteinket, mert a lefagyott, csúszós havon gyakran akaratlan mozgásokra kényszerültünk, amelynek a vége a jégre való huppanással végzÅ‘dött.
A gerincen tovább haladva a Kopasz-Kendig után, de még a Vöröskereszt elÅ‘tt vagy 300 méterre, volt egy meredekebb szakasz lefelé, amin csak rézsutosan volt érdemes végighaladni a jeges hóban a kockázatok elkerülése végett. A Vöröskereszt után az OKT kék szalagját követtük az Óház-tetÅ‘ig (600 m). Rövid megállás, páran felmentek a kilátóba körülnézni, majd most már tényleg lefelé haladtunk a Kincs-pihenÅ‘höz, ahol forró tea, forralt bor fogyasztása került napirendre. Innen pedig irány KÅ‘szeg. KÅ‘szegen a társaság szétoszlott, de páran a Bécsi kapu étteremben egy finom ebéddel, egy pohár vörösborral zártuk le a túrát.
Urbán László