Archívum

A személyszállításon túl elsősorban faanyag szállítására használt vasútvonalat 1899 szeptemberében adták át a forgalomnak. A fát Németújváron dolgozták fel. A vasúti pályát annak idején bizonyára mocsaras területeken kellett kiépíteni. Erre engednek következtetni a ma is látható levezető árkok. Az állomások a következőek voltak: Körmend, Vasalja, Pinkamindszent, Strém (Strem), Orbánfalu (Urbersdorf), Németújvár (Güssing). Trianon után kettészakadt a vonal: a magyar oldalon 1959. szeptember végéig volt személyforgalom. A néhai vasúti pálya magyar szakaszát a műholdfelvételek tanúsága szerint Körmend és Vasalja között helyenként teljesen elszántották, de Vasalja állomás és Pinkamindszent között a töltést megmaradt. Így lehetőségünk volt egy szakaszon „végigpöfögni” a néhai MÁV 220-as gőzösök által járt útvonalat.

Körmend állomáson leszállva zöld tárcsás indítással kezdtük a túrát, majd Horvátnádalja és Magyarnádalja falvakon haladtunk át, nagyjából párhuzamosan a régi nyomvonallal. Vasalja község központjában rövid pihenőt tartottunk, ahol megtudtuk, hogy mire elérjük úti célunkat, nyitott ajtókkal vár minket a „mozdonyfeltöltő állomás”, azaz a frissítő-pótló hely. Ezután megkerestük a falu szélén az egykori vasútállomást, ahol jelenleg gazdasági épületek is találhatók. Innen felmentünk a sín- és talpfamentesített töltésre, és irány Pinkamindszent! Utunk során, ha vonatszerelvénnyel nem is, de trágyaszóró gépekkel találkoztunk. Sajnos a töltés melletti árokban néhány helyen illegális hulladéklerakót láthattunk. Pinkamindszentre érve még egy közös fotó készült a vasútállomás mellett, ahol piros tárcsával jeleztük a hivatalos szakasz végét. Visszasétálva a faluba a menetrendszerű buszra várakozás óráinak első felét a helység kocsmájában töltöttük el. Még egy séta a falucska utcáin, majd busszal Körmendre, onnan vonattal Szombathelyre utaztunk. A reggeli borongós idő után a nap is kisütött, így valóban szép napot töltöttünk el közösen.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!