ArchÃvum
A cselekvő szeretet szerény hősei
Emlékezzünk a szombathelyi domonkosok atyákra!
2020.04.01
Meséljük el egymásnak! című felhívásunk hatására sorra érkeznek az érdekesebbnél érdekesebb történetek. A téma aktualitása okán elsőként Magyar Sándorné írását közöljük, adalékokat adva Szombathely járványügyének történelmi áttekintéséhez.
A mai Szent Márton templomban működő domonkos atyák önfeláldozó munkát vállaltak az 1710–1711. évi pestisjárvány idején. A rendi krónika szerint az alperjelen kívül minden szerzetes a betegek közt fejezte be életét.
„A betegeket Szombathelyről az akkor még önálló településre, Szentmártonba vitték, nehogy a pestis a városban elszállásolt katonaságot kikezdje.”– olvashatjuk P. Dr. Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638–1938 című könyvében. (Szombathely, Martineum Könyvnyomda RT., 1938. 94. p.) Így lett Szentmárton község valóságos pestistelep, s az atyák a betegek lelki gondozói.
Más történelmi időszakról ezt írja: „1805-ben a rendház javarészben kórház a sebesült osztrák katonák részére. 1809. június 19-én 520 francia sebesültet szállítottak a domonkos atyák rendházába. A kórházzal kapcsolatban átalakítást is eszközöltek a domonkos atyák zárdájában, amihez Szombathely városa 3000 db faltéglát utalt ki. 1849-ben tífusz- és kolerabeteg katonáknak adott menedéket a domonkos férfizárda 15 hónapon keresztül, a katonák élelmezéséről is a rendház gondoskodott. Közben a betegek közül 80 el is hunyt. Így lett a domonkos rendház, maga az épület az irgalmas felebaráti szeretet hangos hirdetője. Jótékonyság! Hogy a domonkos atyák ilyen önfeláldozóan gyakorolták a segítő szeretetet, annak csak az a magyarázata, hogy lelkükben élt az Isten szeretete és át voltak hatva hivatásuk nagyságától: lelkeket nevelni és lelkeket menteni. A léleknevelés, az Isten képmásának meglátása buzdít valóságban a szeretet gyakorlására.” (Uo. 164–166. p.)
Lapozzuk fel Hegedűs Ferenc: Szombathelyi krónika (Szombathely, 1996. Acta Savariensia 12.) című kötetét a 254. oldalon! „Amikor 1710-ben a fekete halál pusztított, Szentmártonban csinálnak egyetlen ispotályt: oda telepítik ki az összes pestiseseket.”
A nagy járványok és katasztrófák idején csak az összefogás, a mindent háttérbe szorító szeretet lehet a társadalom vezérelve. A múlt tanulsága, hogy ez a felelőssége valamennyi, népéért aggódó vezetőnek is.
Magyar Sándorné