ArchÃvum
A Batthyányaktól a Dobogó-erdőig
Avagy: tőzike túra
2019.03.03
Aggódva figyeltük a meteorológia előrejelzést február utolsó napjaiban, ugyanis a 20 fok körüli meleg után jelentős hőmérsékletzuhanást és csapadékot jósoltak március 2-ára az időjárás-felelősök. Erre a napra terveztük a tőzike túrát.
Bár valóban hűvösen indult a nap, 9 órára mégis 34-en gyűltünk össze a szombathelyi vasútállomáson a Körmend felé induló vonatnál. A programunk első része Körmend városában egy séta volt, majd a Batthyány kastélyban múzeumlátogatás. A kastély felé indulva először rátekintettünk az 1788-ban felszentelt körmendi református templomra, majd egy utcasarokkal tovább haladva az evangélikus templom következett. Itt becsengettünk a parókiára. Kedvesen fogadtak minket, sőt a templomot is kinyitották számunkra. A kívülről vörös tégla borítású templom neogótikus stílusban épült 1887-ben. Belépve a templomba az emeleti fa karzat feletti színes ólomüveg ablakokon beszűrődő fények csodássá varázsolták a termet. Az egyszerű oltár felett az oltárképen Vágó Pál olajfestményét láthattuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…”. Mellette a négy evangélista szimbóluma látható.
Búcsút vettünk a templomtól és a Batthyányak fészke felé vettük lépteinket. A kastélyegyütteshez érve először a felújított színházépületben lévő jegypénztárhoz igyekeztünk, majd a beléptünk a középső épületbe, ahol a múzeum található. Téli időszakban csak a kor- és cipőtörténeti múzeum látogatható. Először a cipőmúzeumot tekintettük meg. Többen közülünk megállapították, hogy ezek a lábbelik mintha tartósabbak lettek volna, mint a maiak. A kiállítás nagyobb része a Batthyányak korával foglalkozik. Többek között korabeli fegyvereket, nyergeket, a família legjeletősebb személyiségeinek viaszfiguráit, családfát, régi leveleket láthattunk. A kápolna feletti kis szobában Boldog Batthyány-Strattman László emlékére egy kis szoba van berendezve. Az egyik szobában láthattuk a 19. század végi mesterségek szerszámait, eszközeit is. Bekukkantottunk a nagyterembe, amely egy ideig házasságkötő terem volt. Jelenleg itt és a szomszéd termekben felújítási munkák zajlanak.
A múzeumtól búcsút véve indultunk a Rába és a Pinka töltése irányába, útba ejtve az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére emelt templomot, amelynek történetét a 13. századig lehet visszavezetni. A reformáció elterjedésével, 1590-ben az időközben gótikus stílusban átépített templom a hitújítók kezébe került. A protestánsok 1643-ig használhatták, amikor Batthyány Ádám visszatért ősei hitére. Az 1730–31-ben történt nagyszabású felújítást több mint 200 év múlva, 1938-ban követte egy jelentős külső-belső tatarozás. Azóta 1968-ban kívül, 1980-ban pedig belül újították fel a templomot. Mivel a kaput zárva találtuk, az írásos anyag ismertetésére tudtunk szorítkozni. El is indult a csapatunk a végső úti cél, a tőzikés felé. A hátul maradók egyszer csak kiabáltak, hogy kinyitják a templomot. Szerencsénk volt: a káplán észrevette a nagy létszámú csapatunkat, és volt szíves kinyitni és bemutatni a templomot. Ismertette a berendezést, az oltárképet, a festményeket, sőt még a templomban található ereklyéket is.
Most már semmi akadálya sem volt az igazi túrázásnak, hiszen eddig úgymond csak tébláboltunk, gyönyörködtünk. A Rába és a Pinka kaviccsal borított töltésén ruganyos léptekkel gyalogoltunk a Dobogó-erdő felé. Átkelve a Pinka hídján, hamarosan a tőzikésbe érkeztünk. A virágok a legszebb formájukban hatalmas csomókban bújtak elő az avar alól. Ha a távolba pillantottunk, az erdő úgy nézett ki, mintha hó hullott volna a zöld levelekre. Csak az túraösvényen haladhattunk itt, a virágokat is csak nézni, fényképezni szabad. Az erdei séta után újból átkelve a hídon, Horvátnádalja városrészen áthaladva értünk ki a vasútállomásra. Az állomásnál, miután volt némi idő, Szalai András versmondó tagtársunk versekkel szórakoztatott minket. Miután befutott a Szentgotthárd felől érkező vonat, felszálltunk és hazautaztunk. Szép élményekkel gyarapodva, eső és szélmentesen telt el a napunk.
Urbán László
